A boldogság nyomában

Képzeld magad kedves olvasó egy amerikai néger helyzetébe. Van egy fiatal családod egy gyermekkel, és rakat adóssággal. Ügynökként dolgozol,  rosszul megy a szakma, nincs bevétel, adósság annál több. Az anyagi, és morális helyzet egyre rosszabb, a feleség lelép, végül már egyedül kell egy gyermek és saját magad eltartásáról gondoskodnod. Már fedél sincs a fejetek felett, eközben napközben egy nagyon kemény gyakornoki programon vagy, amelyből szinte biztos, hogy nem lesz állás. Gyermekednek nem tudsz biztosítani igazából semmit, még a saját idődet sem.

Egy szívszorító életutat mutat be a Boldogság nyomában c. film, mely megtörtént eseményen alapul. Nagy gondossággal, sok apró bájos jelenettel megtűzdelve mutatja be egy egyrészt nagyon szétszórt, másrészt igen jó képességű néger ügynök életét, aki mindent beleadva küzd az élettel szemben, folyamatosan szembenézve a rengeteg adóssággal, kilátástalansággal, és örülhet, hogy legalább még be tud tömni két üres gyomrot. Eljut arra a pontra, ahol már sok ember nem bírja tovább, és feladja. Főhősünk mégsem vállalja a könnyű utat, hanem végig megy az élet nagyon nehéz útján a cél, kettejük boldogságának, élhető életének eléréséért. Egyfajta mottója az a gondolat, mely elhangzik a beágyazott filmrészleten.

Minden áron!

Világunk egy nagy katasztrófa színhelye, rengeteg sérülttel, akiket nagyon nehéz elérni, és segítséget nyújtani. Egy, az Istentől kapott feladatát betölteni akaró keresztény igen nehéz helyzetben van világunkban, legalább annyira, mint az alábbi beágyazott kisfilm főhőse. Számomra megindító látni azt az elszántságot, ami ezt az embert vezette, aki még a komoly balesetveszélyt is bevállalta azért, hogy elérjen oda, ahová Őt küldték, mert valakinek sürgősen segítségre van szüksége...

"Imé, az ajtó előtt állok és zörgetek..."

Te is járhatsz a vízen

Thomas A. Davis: Te is járhatsz a vízen

Ezt a könyvet olvasgatom mostanában. Nekem nagyon sokat ad.

A hátoldalán lévő ismertető: "Thomas A. Davis (szül. 1920) Kanadában élő, ma is tevékeny igehirdető [1989-es kiadásban írják ezt]. Számos könyv szerzője, amelyek főként a gyakorlati kereszténység alapvető kérdéseivel foglalkoznak. Ez a könyve az első magyar nyelven megjelent műve."

Arról szól a könyv, hogy hogyan lehet a vízen járni, vagyis folyamatosan Istennel lenni. Sok értékes gondolatot találtam eddig benne.

Kis alakú könyv, kb 80 oldal.

Halászhajók

A mai alkalomra Eszti és Encsi egy kedves meglepetéssel készültek. A szolgálat témát próbáltuk központba helyezni a találkozón, és ennek emlékére mindenki kapott egy kis hajót, melyre egy Igehely volt írva:

"Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok." (Máté 4,19)

Akik keresztények voltak Európában..

Nemrég a kezembe akadt egy könyv, a Valdensek története címmel. Nagyon különleges élmény olvasni, azért is, mert sok, a könyvben leírt helyszínen jártunk egy túracsapattal, és olykor a "talpunk alatt" történtek olyan sorsdöntő események, melyekről szintén ez a könyv számol be.
A valdens kolóniák egy nagyon hányattatott sorsú nép, mely olykor élt a Biblia önvédelmre engedélyt adó lehetőségével, és Isten a könyv leírása szerint a valdens férfiakat Izráel seregeihez hasonló győzelmekben, és szabadításokban részesítette, sosem hagyta hogy kipusztuljanak. Volt eset, amikor a fegyveres túlerő a teljes valdens kolóniát ki akarta írtani, és sok ezer embert öltek meg kegyetlen módon. Mégis Istennel nem lehet játszani, és végül nem a kolónia, hanem a keresztes sereg pusztult el, maradéktalanul (Cataneo hadjárata; 1487).

A történelem során sokukat mágjára vittek (még Musszolíni is végeztetett ki valdenseket), és még a szerencsések között voltak akik ennyivel megúszták, mivel az inkvizícó hóhérai éles eszű emberek voltak, ha kínzásról volt szó.
Olykor őket is kerülgette a laodíceai állapot, ilyenkor Isten ha lehetett szelíd, ha kellett, kemény eszközökkel ébresztette fel őket. Amikor elhagyták Istent, a kipusztulás erősebben fenyegette őket, amikor felébredtek, Isten újra támogathatta hitvallóit.
A nehézségek ellenére fennmarad ez a nép, amely buzgó volt hit dolgában, a velük ellenséges fejedelmeiknek is hű alattvalójuk volt a polgári életben, puritánok voltak életmódjukban, kerülték a trágár beszédet, mulatóhelyeket, vagyonukat szorgalmuknak és jó szakmai ismereteiknek köszönhették, mértéktartóan éltek, és bátrak voltak az inkvizíció előtt, vagy ha kellett, a csatamezőn. Ezeket ellenségeik, az inkvizítorok feljegyzéseiből tudhatjuk. A könyv leírásai alapján fegyveres konfliktusok során kerülték a felesleges vérontást, és az ellenség üldözését amikor az megfutott.

A Valdensek története könyv kissé elfogult nyelvezettel ír, és olykor hősi eposz jellege van (több fejezete felér az Egri Csillagokkal, illik hozzá a borítón Arnaud szobra kivont karddal, mely Torre Pellicében található, a Valdens központnál). A könyv sok oldalon keresztül bemutat sok üldözést, van pár "véres lapja", azonban ezekkel együtt is sokkal inkább felemelő, mint félelmetes. Egészében mutatja be történetüket, amely Istennek köszönhetően többnyire dicsőséges.
Azt hiszem, ma, amikor vastagon az alvó kereszténység mélyén horpasztunk, Istennek a múltban ilyen hűséges népének történetei is segíthetnek abban, hogy megérezzük, mekkora Isten hatalma.
Isten szerető Isten, holott emberileg nem minden szolgáját védte meg. Volt olyan valdens, aki annyira viszontszerette Istent, hogy miközben folyamatosan csonkolta a hóhér, és minden egyes "amputálás" előtt kérdezte hogy megtagadja-e hitét, ő Isten mellett állt ki, egészen a vértanuságig. Aki ennyire Istenben él, annak már talán nem is fájdalom a fájdalom... .

A kapzsiság végzetes!

http://www.youtube.com/watch?v=P5_Msrdg3Hk&feature=relmfu

...

A régi Jó Hírek és Útjelzők között keresgéltem egy cikket.  Bár amit szerettem volna, azt nem találtam meg, de helyette találtam ezer másik nagyon jó írást. Az általunk felvetett témákat is érintik, és sokszor konkrétan csak egyre fókuszálnak rá, kivesézve azt amennyire csak lehet.  Az Útjelző XI. évfolyam 2. száma (narancssárga borítója van) például elsősorban a filmekkel, a médiával foglalkozik (A hétköznapok kísértései, Tele-vízió: Nézz és gondolkozz! – Nézz, hogy ne gondolkozz?, Milyen a „jó” film – Létezik-e keresztény esztétika? … stb.).  Elég összeszedett írásokkal, értékes gondolatokkal, szemléletes és érdekes gondolati illusztrációkkal találkoztam. Sikerült hozzáragadnom az újsághoz. :) Ízelítőnek a fórum részből illesztettem be, plusz a „Sátán találkozót tartott” című cikkből egy grafikát. 
Nekem sikerült választ találnom az e téren felvetődő kérdéseimre. Bízom benne, hogy ti is találtok benne számotokra hasznos gondolatokat. :)

„Jobb a kukába dobni, amit nem tudunk uralni, semhogy hatásával bűnre csábítson.  Inkább éljünk nélküle „egy szem” életet, minthogy elveszítsük lelkünket. Krisztus utasítása, hogy „vájd ki”, azaz fordulj el mindattól, amit a szem néz.”

Két veréb

Ez egy olyan videó, ami engem is foglalkoztatott mostanában. Én is majdnem pont így képzeltem el. Olyan jó ilyen formában is szembesülni ezzel gondolattal.

Te Magadra Vetted

Ez szerintem nagyon szemléletes és elgondolkodtató:

Túra-finálé

A mai túra végén egy nagyon szép meglepetésben volt részünk. Csongor mindenkinek adott egy gyertyát, amihez egy idézet is járt:
„Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen láng ég, több gyertyát is meggyújthat.“
„Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten neki megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek – a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése.“
(Charles H. Spurgeon: Mit beszélnek a gyertyák? – 36.oldal)
Ekkor készültek ezek a képek:

Isten szorzótáblája

Reggel ezt olvastuk közösen itthon. Úgy gondoltam, ennek az írásnak itt van a helye. Szerintem nagyon biztató.

C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza – Október 21. (305. oldal)

Isten szorzótáblája

„A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt” (Ézs 60,22).

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: „Megsokasítalak”. Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

„A kevés”. Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: „Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt”. Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.

Ókori mechanika

Az ember időnként találkozik érdekes történetekkel, kérdésekkel, problémákkal. Ilyenkor van lehetőség elgondolkozni, és levonni a tanulságokat. Ez nem csupán lehetőség, tekinthetjük felelősségünknek is.

Egy ilyen szituációt szeretnék most leírni. Utolsó tantárgyamat videóról hallgatom, ez fizikatörténet nevet viseli. Érdekes, szemléletformáló, és egyszer kétszer nagyon elgondolkoztató.
Az ókorban, akár a Görögök, akár az Egyiptomiak egyáltalán nem voltak bolond emberek. Bizonyos területeken nagyon komoly eredményeket értek el. Egy görög tudós helyesen kiszámolta a Hold kerületét, távolságát a Földtől, illetve minimális hibát leszámítva (mely nagy pontatlanságot eredményezett) kiszámolta a Nap valódi kerületét, továbbá valódi távolságát a Földtől (akkor már egyaránt létezett a Föld középpontú és Nap középpontú elmélet, igaz utóbbi erősebb volt, a Föld gömbölyűségével, méretével pedig értelmiségi szinten teljesen tisztában voltak), alkottak gőzgépet (segner kerék elvén alapult, olyan kialakítása volt mint egy forgó kerti locsolónak, csak nem víz jött ki belőle megforgatva a szerkezetet, hanem gőz). Abban az időben alkották meg a ma is használatban lévő geometria nem csupán alapjait, hanem egészen a mai egyetemi szint legtetejét is (forrás: fiztöri). Foglalkoztak fogaskerékkel, komoly emelőgépekkel, Archimedesz foglalkozott hajók stabilitási problémáival, és eredményt ért el, illetve fizikai ismereteivel és mérnöki alkotásaival két éven át sikeresen támogatott egy várost a kemény római ostrommal szemben.
Olyan dolgokat tettek, melyekre még ma sem tudjuk a választ, például kemény anyagú sziklákba szabályos kör alakú furatot fúrtak (kérdés hogy milyen technikával, illetve milyen anyaggal valósították meg), és sorolhatnánk.
Ezek után feltehető a kérdés, vajon miért nem indult meg egy technikai forradalom (az 1700-as évek helyett 2000 évvel korábban!!!). Minden feltétel adott, jelen volt egy nagyon komoly szellemi háttér, bizonyos technikai feltételek, illetve a legtöbb fontos fizikai törvényt is ismerték, vagy lehetőségük lett volna megismerni. Hihetetlen lehetőség kapujában álltak, mégsem léptek be. Ez a kérdés nagy kérdés. További felvetés, hogy hatalmas tudásuk mellett hogy tűrtek meg megannyi gigászi bolondságot (forrás: fiztöri).

Egyik ok inkább műszaki oldalról tanulságos. Az élvonalbeli görögöknek nehézkes szám jelölésük volt, amellyel körülményes volt számolni, így algebra terén visszamaradottak voltak (egyiptomiak, babiloniak jobban álltak ezen a téren). Nehezebben tudtak mozgásokkal számolni, azonban talán képesek lettek volna ezt a problémát áthidalni.

Második, hogy a fizikához hozzákapcsoltak némi metafizikát, így misztikumokba is belesodródtak, és ha valamit nem értettek meg (például mozgások), akkor megelégedtek valami mitológiai válasszal. Ez is érdekes, de még nem lényeges.

Harmadszor, ami már inkább hasznos jelen helyzetünkben, hogy tudósaik annyira megbecsült emebrek voltak, hogy ők már nem foglalkoztak a jelen kor problémáival. Egy arisztotelészi tanítvány már csak nem fog bemenni egy kovács műhelybe dolgozni... . Ha nagy ritkán találkoztak egy gyakorlati kérdéssel, akkor abból hatalmas dolog pattant ki, valódi alaptételekre jöttek rá. Ilyen eset mégis igen ritka volt, mert a tudósok csak öncélúan filozofálgattak, nem foglalkozva az aktuális világ valódi gondjaival. Elméleteik pedig sokszor addig szárnyaltak, hogy bölcsességük már - már bolondsággá lett.

Azt hiszem, a teológiai tudás (Biblia ismeret) hasonló törvényeken alapul, mint a fizikai tudás.

Pénzváltók

Máté 25:27 "El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét."

Azt hiszem, rájöttem, hogy kik azok a pénzváltók, és hogy mire akar utalni ez az ige. Ha saját magunknak nem sikerül munkálkodnunk, mert nem érzünk elég bátorságot hozzá, akkor segítsük azokat, akik munkálkodnak, vagy társuljunk hozzájuk.

Idővel lehet, hogy megjön a bátorságunk, és akkor lehet, hogy magunktól is menni fog.

Azt hiszem, ez komolyan vonatkozhat laodiceának arra a rétegére, akik már felismerték az állapotukat. Ne gondolják magukat tehetetleneknek! Egy talentummal is lehet munkálkodni. De ha nem mer valaki maga munkálkodni, segítsen másokat, akik munkálkodnak. Később a talentumok gyarapodhatnak, és több talentummal már könnyebb kereskedni!

Mit beszélnek a gyertyák? 1/2

Olvasom Spurgeon: "Mit beszélnek a gyertyák?" c. könyvét, kb. a felénél tartok. Néhány lényeges dolgot szeretnék megörökíteni belőle.

Ezt az igét hozza példaként (27. oldal): "Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." (Zsolt. 119:105)
Az jutott eszembe róla, hogy sötétségben élünk, éjfél körüli időben. Az ige szerint vakok vagyunk. Az ige lehet a mi szövétnekünk. Ahhoz, hogy lássunk, szükségünk van az igére, vagyis Isten beszédére. Elsősorban szerintem ez személyes igetanulmányozást jelent. Az Istennel való kapcsolat egyik alapja, hogy az Ő igéit kutatjuk. Kérdezem magamtól: miért várom Istentől, hogy szóljon hozzám, ha sok tekintetben már megtette, és gondoskodott róla, hogy meg legyen írva, és itt legyen mellettem? Miért nem kutatom elég alaposan az Ő szavait? Ha nem kutatom, és más szót várok el Tőle, azzal nem becsülöm eléggé az Ő szavát. Miért kérem, hogy szóljon, ha már szólt? Miért nem figyelek eléggé a szóra, amit már előre elkészített?
Az sötét éjszakában való járáshoz szükségünk van az Igére, hogy lássunk! Az akadályokat, szennyfoltokat másképpen nem kerülhetjük el!
A könyv így írja: "Sokan úgy használják a Bibliát, mint a kínaiak a gyertyákat a fény ünnepén: csak gyönyörködésre és megtekintésre. Teológiájuk briliáns visszatükröződése tudásuknak, bibliai ismereteikről szólnak még szórakozásaik közepette is - de a gyakorlati életvitelükben nem használják." (28. oldal)

Másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, hogy Jézus "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ésa. 42:3)
Mit gondolok magamról? Már teljes fényemben világítanék? Vagy mások?
Ha egy gyertya még csak éppen meg lett gyújtva, és hirtelen mozgás történik, netalán a légmozgás kioltja a kis lángot! A hirtelen, nagy léptékű dolgok helyett a fokozatosság, megfontoltság célravezetőbb.
"...a szelíd, szerénységre való emlékezés, ezt kell alkalmaznom szegény, tévelygő felebarátommal szemben is. Ha ezt a gyertyát, amikor még éppen csak égni kezdett, a léghuzattal szemben nagyon lassan, előre tartott kézzel vitte volna, nem aludt volna el. Egy gyenge embernek a szerény, barátságos útbaigazítás segíteni tudna, engedné vezetni magát..." (30. oldal)

Harmadik dolog, amit érdekesnek találtam, hogy ha az ember ezidáig sötétben volt, és hirtelen fényt lát, először hunyorít, mert a fény bántja a szemét. Azt hiszem, ez a hívő életben is így lehet. Ha egyszerre túl sok fényt kap a szem, amely a fényhez nincs hozzászokva, kellemetlen érzés lehet, és el is vakítja a nagy világosság.
"Minden változással úgy vagyunk, még ha javunkat szolgálja is, szinte fájdalmat okoz. Minél nagyszerűbb valami dolog, annál érzékenyebben érinti gyenge szerveinket a legelső észrevétele.
Ó, Uram, ha Te nekünk felséges jelenlétedet akarod kinyilvánítani, nem zavarodnánk-e meg az első pillanatban? Te azonban bölcsen őrizted megvilágított állapotunk számára, hogy semmi ne vakítsa meg látásunkat, és hogy a tökéletes igazság teljes örömet szerezzen nekünk!" (30. oldal alja)

21. oldalról egy két soros vers:
"A gyertyának, melynek soha nincsen fénye,
se nappal, se éjjel nincs semmi értéke!"

18-19. oldalról: "Világosság hiányában a legjobb trónbeszéd - vagy bármilyen előadás - sem ér sokat."
A történetben egy király olvasott fel egy beszédet, de csak nagyon enyhe fénynél, és sokat hibázott, nehezen olvasta. Majd hoztak neki nagyobb fényt, és úgy gondolta, újra kezdi előröl felolvasni, és így ezt már sokkal művészibb módon tudta tenni.

14-16. oldalról: Az utcák nyilvános megvilágítása - a fény távol tartotta a gonosztevőket.

14. oldalról: "Légy bátor és erős Ridley! Légy férfi, mert Isten kegyelme által mi ma Angliában olyan világosságot gyújtunk, amelynek soha nem szabad kialudnia!"
Ezt Latimer vértanú mondta társának, amikor az oszlophoz kötözték a máglyán.

8. oldalról: egy kereskedő ember a pincében sok mindent tartott, de óvatlanul. Egyszer a szolgálóját leküldte, hogy hozzon fel valamit. Beleszúrta a gyertyát egy nyitott zsákba, ami fekete magokkal volt tele. És mivel mindkét kezére szüksége volt felhozni amiért lement, ott hagyta a gyertyát. Ebben az az érdekes, hogy a zsákban valójában nem fekete magok voltak, hanem puskapor. Amikor az ember ezt megtudta, kockáztatva lement a pincébe, és óvatosan eloltotta a gyertyát.
Idézet a történet végéről: "Mit mondhatunk erre? Megdicsérhetjük a szatócsot (kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa): - derék ember vagy Démár György! De... - miért hagyod a puskaport olyan helyen, ahol egy kis vigyázatlanság, mások tájékozatlansága életveszélyt jelent? A lélekjelenlét nagyszerű, de még jobb az elővigyázatosság! És a lehetőségek végiggondolása."
Ne hagyjunk elöl nyitott puskaporral teli zsákokat!

A gyertyákkal kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a fény, a világosság... mi lehet a gyertya fénye?
Szerintem a fény, amit tovább adhatunk, elsősorban nem az igazságokban van. Mit érnek az igazságok ebben a világban? Fontos dolog az igazság, de önmagában nem elegendő. Az igazság az egy abszolút dolog. Egy Isten van, egy valódi igazság létezik. Ezt vagy látjuk, vagy nem.
Szerintem a fény legfőképpen a szeretetet jelenti. Ha Isten szeretete lakik bennünk, boldogság van a szívünkben, békességünk van. Na, ez viszonyt hiánycikk a világban! Ki mondhatja el magáról, hogy valódi boldogsága és békessége van? De Istentől ilyen drága kincset kaphatunk. A szeretet nem jön magunktól, Istentől kapjuk, hogy szeretni tudjunk. Nem a miénk, nem birtokolhatjuk, nem tarthatjuk meg magunknak. A szeretet olyan, mint a fény: úgy tölti be célját, ha áradhat másokra, világossággal és melegséggel megajándékozva a körülöttünk lévőket.
Az az igazi dolog, amit közvetíthetünk, ha látják rajtunk az emberek, hogy Isten közelében békességünk van, bármilyen körülmény ellenére boldogok vagyunk, és azzal a szeretettel vagyunk mindenki felé, amit Istentől kapunk. Ekkor lehet vonzó az Istennel való élet. A legnagyobb evangelizáció, ha mi magunk így élünk. És ha így élünk, bizonyára Isten kezében jó eszközök lehetünk mások megsegítésére.

Michael Ende: Momo

„Utcaseprő Beppo az amfiteátrum közelében lakott egy viskóban, amit maga eszkábált össze téglából, hullámlemezdarabokból és tetőkátrányból. Szokatlanul kis növésű volt, hozzá még kicsit hajlottan is járt, úgyhogy szinte akkora volt, mint Momo. Nagy, kurta, fehér sörtéjű feje volt, mindig kicsit ferdén tartotta, orrán apró pápaszem.
Némelyik ember úgy vélte, hogy Beppo nem egészen épeszű. Azért, mert az utcaseprő a kérdésekre mindig barátságosan mosolygott, de választ nem adott. Gondolkodott. S ha úgy találta, hogy a válasz fölösleges, hallgatott. Ha úgy találta, hogy szükséges, akkor gondolkodott előbb a válaszon. Előfordult, hogy egy-két óra kellett neki, volt, hogy egy egész nap, mire a választ kimondta. A kérdező persze közben megfeledkezett róla, mit kérdezett, s csak ámult Beppo szavain.
Egyedül Momo tudta kivárni, s értette is meg, mit mond Beppo. Tudta, az utcaseprő azért gondolkodik annyit, hogy mindig igazat válaszolhasson. Mert az volt a véleménye, a világ minden szerencsétlensége a sok hazugságból származik, a szándékos hazugságból meg a nem szándékosból is, amit csak sietségünkben, hebehurgyaságunkban követünk el.
Minden hajnalon napkelte előtt rozoga, nyiszorgó kerékpárján behajtott a városba egy nagy épület elé. Aztán odabent az udvaron a többi kollégájával együtt megvárta, hogy kiadják a söprűt meg a targoncát, s bizonyos utcába beosszák, ahol söpörnie kellett.
Beppo szerette a napkelte előtti órákat, a város olyankor még aludt. Szerette a munkáját, és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka.
Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül: Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés – lélegzetvétel – söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább – lépés – lélegzetvétel – söprés.
Ahogy így megfontoltan haladt, előtte a piszkos utca, háta mögött a tiszta, gyakran nagy gondolatai támadtak. De szóba alig foglalható gondolatok voltak, nehezen meghatározhatók, akárcsak bizonyos illatok, amikre még épp hogy emlékezünk, vagy színek, amiktől szép volt az álmunk. Munka után, ha ott üldögélt Momónál, elmagyarázta a kislánynak a nagy gondolatait. S mivel Momo a maga módján hallgatta, az utcaseprőnek megoldódott a nyelve, s megtalálta a megfelelő szavakat.
– Látod, Momo – mondta aztán úgy példaképpen –, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hoszú; ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
– Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
– Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
– Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. – Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: – Ez fontos.”

Új parancsolat

"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (János 13,34-35)

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések 3,20)

Ezen igék alapján nekem olyan gondolatom van, hogy Jézus az ajtó előtt áll, és csak arra vár, hogy megnyissák Neki. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy arról ismerik meg őket, hogy a tanítványai, ha egymást szeretni fogják, úgy, ahogy Jézus is szerette őket. Ezek szerint akkor vagyunk valósággal Jézus tanítványai, ha szeretjük egymást úgy, ahogy Jézus szeret minket. Tehát ha meg van a szeretetközösség, akkor betölthetjük azt, hogy valósággal Jézus tanítványai vagyunk. Nem lehet, hogy ez nyitná meg az ajtót?

A laodiceabeliekhez írt levélben azt írja, hogy vegyünk Tőle tűzben megpróbálta aranyat, fehér ruhákat és szemgyógyító írt. A tűzben megpróbált arany a gyakorlatban kipróbált elmélet - így lesznek hitből való cselekedeteink, ami a valódi értéket jelenti. A fehér ruhákról Jelenések 7,14-ben ezt írja a 144000-rel kapcsolatban, akik az utolsó időben Isten mellett megmaradt nép: "...Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Ezek szerint megfehérített ruhákhoz úgy juthatunk, ha Jézus keresztáldozata által megtisztul a jellemünk. A vakság pedig az lehet, hogy nem látjuk a körülöttünk lévő valóságot, hanem a saját világunkba burkolózva élünk.
Tehát szemléletmódváltásra van szükségünk, gyakorlatban kipróbált hitre van szükségünk, és arra van szükségünk, hogy feltekintsünk Jézusra a kereszten, aki meghalt értünk. Felteszem azt a kérdést, hogy igazi szeretetközösség nélkül ezt meg lehet valósítani?

Érdekes, ahogy azt írja, hogy "új parancsolatot adok néktek". De olyan értelemben, hogy a gyakorlatból szinte ez már elfelejtődött, valóban új parancsolat: úgy szeressük egymást, ahogy Jézus szeret minket. A szeretet pedig felületesen nem működik, tehát szükséges, hogy törődjünk egymással és odafigyeljünk egymásra. Azt én kevésnek érzem, ha köszönünk és mosolygunk egymásra, de igazából nem ismerjük a másikat, és nem teszünk érte, hogy megismerjük. Távolságtartó szeretet nem létezik.
Ennek a helyzetnek egyik nagy oka az lehet, hogy annyira fel van pörögve körülöttünk a világ, és nincs idő szinte semmire, egymásra is alig akad. Olyan ez, mint ha egy háborgó tengeren kéne egy csónakkal átjutnunk. Imádkoznunk kell, hogy Isten segítsen ebben minket! Ha apránként fejlődünk ebben fokozatosan, és ez a fejlődés kitartó, az már szinte siker, és csak türelemre van szükség a megvalósuláshoz.
Azt érzem, hogy Jézusra tekinteni, a hitünk szerint cselekedni és a gondolkodásmódunkon változtatni, ezek nem rendkívüli dolgok. Ha nem magunktól akarjuk ezt tenni, hanem Isten segítségével, akkor ez mind megvalósítható. Magunktól nem, felesleges is erőlködnünk. De Isten segítségével lehetséges:
"Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11,29-30)
(Az Ő terhe könnyű. Amit mi helyezünk magunkra, az már kevésbé.)

Van egy olyan észrevételem is, hogy Jézusnak 12 tanítványa volt. Felteszem azt a kérdést, hogy rengeteg emberre egyszerre oda lehet figyelni? Nem biztos, hogy az a jó út, ha néhány vezető alá akarunk tömörülni. Istent követni a legegyszerűbb módon is lehet. "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18,20) (Persze nem klikkesedésre gondolok, hanem arra, hogy a szeretetközösségben egymásra való odafigyelés szükséges, és egyszerre sok felé figyelni csak úgy tudunk, hogy a figyelem minőségének a rovására megy.)

Én úgy látom, hogy a szeretetközösség lehet az alapja, hogy elindulhasson valami a jó irányba. Ha egymás felé (akiket látunk) nincs meg az igaz szeretet, hogyan lehet meg Isten felé (akit nem látunk)? (1 János 4,20) Ha elkezdünk olyan szeretetközösséggé válni, amit Jézus vár tőlünk, talán ez által megnyílhat az ajtó.

Nem tudom, mennyire látom jól, de ezek a gondolataim voltak most.

Mert Ő küld...

Egy részlet az Egyiptom hercegéből... Bátorításul szolgáljon mindenkinek!



Nekem sokat mondott és jelentett a film kisebb koromban is. Habár az eredeti történetben változtattak pár dolgot benne, a lényeges mondani valóját a Szentlélek hitelességével adja vissza.

Dalszöveg:

Néma volt az ég,
Az imánk üres éjbe szállt.
Bennünk mégis élt egy hang,
A remény dala gyúlt.
Mi bízunk, van, ki véd,
Ha balsors űz egy élten át.
Hegymozdító hittel járt a nép,
A félszen túl.
Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz!
Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát, Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!

Ki most él, mind fél,
Hogy hasztalan mond száz imát.
Úgy elröppen a remény,
Mint gyors szárnyú madár.
De bátran állok én!
És tart a vágy, ki tudja miért.
Hitem szól, egy ősi hang,
Mely sosem szólt így még!

Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz! Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!

A-shi-ra la-do-nai ki-ga-oh ga-ah
A-shi-ra la-do-nai ki-ga-oh ga-ah
Mi-cha-mo-cha ba-elim adonai
Mi -cha-mo-cha ne-dar-ba-ko-desh
Na-chi-tah v-dhas-d-cha am zu ga-al-ta
Na-chi-tah v-dhas-d-cha am zu ga-al-ta
A-shi-ra,a-shi-ra,a-shi-ra.

Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz! Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít.

Híd

Itt van az a film, amiről beszéltünk:

Híd

Rövid változat:



Teljes film:

Plafon

Ma reggel kértem Istentől ezt, azt, miközben imám bizonyára a plafonig eljutott, de nem tovább.

Fel tettem magamnak a kérdést, vajon miért? Azt hiszem a válasz nem az, hogy "nem éreztem semmi különös érzést", vagy "sokszor elkalandoztam miközben Teremtőmet próbáltam megszólítani". Ezek is igaz meglátások voltak ma reggel esetemben, de az ok nem itt keresendő. Ahogy gondolkoztam, megértettem a "spanyol viaszt" (ami eddig nem volt tiszta számomra), egyszerűen nem bíztam abban, hogy valami eredménye egyáltalán lenne Istenhez fordulásomnak.

Volt már több tapasztalatom (imameghallgatásom), ezekre alapozva eldöntöttem, márpedig bízom abban, hogy Isten meghallgat, és valóban be fog avatkozni.

Én nagyon szeretem ezt a zenét és a videó is nagyon szép! :)

http://www.nicelife.hu/galeria/zene/amazing.php

Merjetek nagyok lenni

Találtam egy érdekes blog bejegyzést, elgondolkodtató:
http://ajto.blogger.hu/2011/04/10/12-merjetek-nagyok-lenni

"hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak"

Találtam egy igét:
"A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak." (1 Péter 3:7)

Úgy érzem, hogy ez az ige alátámasztja az 1. Isten, 2. család, 3. kifelé való munkálkodás sorrendet. Ha nincs rendben a családdal (házastárssal) a kapcsolat, akkor a kifelé való munkálkodás meghiúsulhat. Az imádság esetében ugye lényeges, hogy ne öncélú legyen (ne magunknak kérjünk mindenféle jó dolgokat a saját bővölködésünk végett), hanem fontos ügyekért szóljon, így szerintem az ima a munkálkodással szoros összefüggésben van.

Joni

Megnéztem ezt a filmet:
http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/386-joni.html

Kicsit hosszú, és a közepe felé úgy éreztem, hogy unalmas, de a végére megérintett, és elgondolkodtam. Ez meg van könyvben is, először azt kezdtem olvasni, abból még csak másfél fejezetet olvastam. Azért néztem meg a filmet, mert úgy gyorsabb :) Bár a könyv, amit eddig olvastam belőle, úgy érzem, tartalmasabb lehet.
Tehát most elgondolkodtam magamban... Főleg ezen a mondaton, hogy: inkább legyek így tolószékben és hogy ismerem Istent, minthogy egészséges lennék és nem ismerném. (nem szó szerint van idézve, de ez a lényege)
És, hogy így valaki bizonyságot tesz Istenről ebben a helyzetében, úgy érzem, ennek van hatása.

"segíthet azokon, a kik megkísértetnek"

Meg van írva, hogy segíthet: "Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek." (Zsid. 2:18)

Isten=szeretet

1 János 4:16
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

Ezek szerint Isten a szeretet. Akár egyenlőség jelet is tehetnénk: Isten=szeretet.
Figyeljük meg a szeretet himnuszát olyan módon, hogy olvasás közben a "szeretet" szavakat helyettesítsük be "Isten"-nel!

1 Korintus 13 (szeretet himnusza)
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

(nem saját felfedezés, de szerintem nagyon érdekes)

Ha belegondolunk, akkor megállapíthatjuk, hogy nem arra kell törekednünk, hogy legyen bennünk szeretet, hanem hogy Isten legyen bennünk! Ha Isten bennünk lakik, akkor szeretet is lesz bennünk.

Továbbá a szeretet himnusza szerintem alkalmas arra is, hogy lemérjük vele, hogy mennyire vagyunk közösségben Istennel. Ha ezek igazak, akkor Isten maradéktalanul bennünk lakik:
A szeretet hosszútűrő, kegyes (felsőbbsége ellenére jóindulatot és pártfogást kinyilvánító); a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt; Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.

A hit szemével látni

Magamból is kiindulva, sajnos hajlamosak vagyunk, ha beborul az ég, azt hinni, hogy megszűnt a nap létezni. Pedig ott van a felhők felett. Olyan is van, amikor annyira észemberek vagyunk, hogy csak azt hisszük, amit megfoghatunk a kezünkkel, amit érzünk, amit meg tudunk érteni az eszünkkel, csak az létezik számunkra.

Egy ismerősöm képei közt fedeztem fel ezt az idézetet, a varsói gettó feliratát. 

 

Megrendített. Főleg miután egy 2008-as cikk is elém került Irena Sendlerről. (http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/98_eves_koraban_elhunyt_irena_sendler_a_vilag_igaza/2062027/ ) 

Aki hitt a szeretetben, a békében, akkor is, amikor háború volt. Tette mindezt úgy, hogy az emberek részéről nem sok szeretetet kaphatott azokban a zord időkben, a II. világháború véres évei alatt. És azt hiszem, hogy minden tettének, hatalmas tűrőképességének, küzdésének kútforrása Isten volt. Biztos akkor is voltak, akik a mérhetetlen gonoszság közepette nem látták Istent. De Irena a  kétségbeesés helyett megragadta az alkalmat, hogy segítsen. Munkához látott, hogy megmutassa másoknak az Úr kegyelmét, irgalmát, szeretetét, egy ember Isten segítségével végrehajtott tettein keresztül.

Feltettem magamnak a kérdést: „Eszter, te hiszel akkor is, ha …?” 

 

Boldogok, a kik nem látnak és hisznek.” Jn. 20:29/b

                                                         

„A hit révén az Isten szemével láthatjuk a

különböző eseményeket, és felfedezhetjük azt

a tervet, amelyet rólunk, másokról, az egész

teremtett világról alkotott.”

Nem engedhetjük, hogy hitünk a körülményektől függjön. Meg kell tanulnom, tanulnunk a hit szemével látni! „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Kor. 4:17-18

Nicelife

Szeretném ezt az oldalt ajánlani nektek,mert nagyon sok szép dolog van rajta, a nagyon érdekes cikkektől kezdve a csodálatos zenékig és filmekig. Lehet már sokan ismeritek,de ha mégse akkor: www.nicelife.hu

Itt különösen egy videót szeretnék megmutatni,amit az előbb néztem-hallgattam meg és mivel ezt a zenét is nagyon szeretem és főleg mostanában vált "témává" az éhező szegények Afrikában, így úgy gondolom ezt érdemes megnézni. :

http://www.nicelife.hu/galeria/zene/emeljfel.php

Spurgeon idézetek

Néhány idézetet szeretnék veletek megosztani Spurgeon-től. Nem régen olvastam és én nagyon sok erőt merítettem belőlük:

„A keresztény élet legnagyobb hőstette a Krisztusnak való engedelmesség.“

„A hadseregben kit tartanak a legbátrabb és legjobb katonának? Azt, aki a legengedelmesebben végrehajtja a százados parancsait... Akkor bizonyára nem alávaló és gyáva dolog, ha valaki engedelmeskedik annak, aki a világegyetem főparancsnoka...“

„Aki a jót és az igazat cselekszi teljes nyugalommal, a gúnyolódás ellenére, bátrabb ember, mint az, aki az ágyúcső előtt feszít, hogy így szerezzen dicsőséget.“

„Ha valaki egész életén át kitart a lelkiismeretes engedelmesség mellett, annak nagyobb bátorságra van szüksége, mint amiről a mártír tanúskodik, amikor megégetteti magát a máglyán.“

„Légy boldog, amiért olyan kiváltságos ember vagy, hogy áldozatot hozhatsz a lelkiismeretért, mert manapság nincs annyi erőnk Istent magasztalni, mint azoknak volt, akiket börtönbe vetettek, kínpadra vontak vagy máglyán megégettek. Ezért ne szalasszuk el a kínálkozó alkalmakat, hogy megmutassuk, mennyire szeretjük Istent, és hűségesen vágyunk arra, hogy Őt szolgáljuk.“ 

(C. H. Spurgeon: Tanácsok azoknak, akik az Úr Jézusnak szeretnének szolgálni, „Csak légy bátor és igen erős“ c. fej.)

Igekereső

Még régen egyszer azt csináltam, hogy egy online Bibliát "bedaráltam" adatbázisba, hogy lehessen keresni benne. Nagyon minimál felülete van. Itt elérhető, ha szeretnétek használni: http://vizslancs.hu/igekereso/
(itt-ott vannak benne ritkán kisebb hibák, valószínűleg a forrásban is benne voltak)

Du bist du...:)

Szeretném ezt a dalt megosztani veletek, mert ezt nagyon szeretem és gyönyörű szövege van. Ezt mindig akkor énekeljük ha valakinek születésnapja van, de keresztségkor is nagyon sok helyen elénekelik.

http://www.youtube.com/watch?v=ESJXb2niaio

Vergiss es nie, dass du lebst war keine eigene Idee Sose felejtsd, az, hogy élsz nem saját ötlet volt

und dass du atmest, kein Entschluss von dir és, hogy lélegzel, nem a te döntésed

Vergiss es nie, dass du lebst war eines anderen Idee Sose felejtsd, az, hogy élsz másnak az ötlete volt

und dass du atmest, sein Geschenk an dich! és hogy lélegzel, az Ő ajándéka neked

Vergiss es nie, niemand denkt und fühlt und handelt so wie du Sose felejtsd,senki sem gondolkozik,érez és cselekszik, úgy mint te

und niemand lächelt, so, wie du’s grad tust! és senki sem nevet úgy,ahogy te most pont teszed

Vergiss es nie, niemand sieht den Himmel ganz genau wie du, Sose felejts, senki sem látja az eget/mennyet pontosan úgy, mint te

und niemand hat je was du weißt gewusst! és valaha senki sem tudta amit te tudsz

Vergiss es nie, dein Gesicht hat niemand sonst auf dieser Welt Sose felejtsd, senkinek másnak nincs olyan arca ezen a világon,mint neked

und solche Augen hast alleine du! és ilyen szemek egyedül neked vannak

Vergiss es nie, du bist reich, egal ob mit, ob ohne Geld, Sose felejtsd, hogy te gazdag vagy, mindegy, hogy pénzzel vagy anélkül

denn du kannst leben, niemand lebt wie du! mert élhetsz, senki sem él úgy mint te

Ref:

Du bist gewollt, kein Kind des Zufalls, keine Laune der Natur. Akarva vagy, nem a véletlen gyermeke, nem a természet kedve

Ganz egal, ob du dein Lebenslied in Moll singst oder Dur. teljesen mindegy, hogy az életdalod mollban vagy dúrban énekled

Du bist ein Gedanke Gottes, ein genialer noch dazu.Te Isten egy gondolata vagy, még fantasztikusabb ehhez

Du bist du, das ist der clou, ja der clou, ja du bist du! Te vagy te, ez a fénypont, igen a fénypont, te vagy te!

Tedd egységessé népedet

Egy ideje nagyon megtetszett ennek az éneknek a szövege. Úgy érzem, jól illik a mostani időkre. Valahogy az utolsó versszak 2. sora számomra kiemelkedik belőle.

305-ös ének

Úr Isten, kérünk őrizzed
Szent igéd által népedet,
Mert Jézus Krisztus ellen kélt
A csalárd ősi ellenség.

Úr Jézus, szemünk Rád tekint,
Tégy velünk szent igéd szerint:
Óvd kegyelemmel népedet,
Adj nékünk örök életet.

Szentlélek kérünk tégedet:
Tedd egységessé népedet;
És aminként az ige szól:
Életre vígy a halálból.