Ókori mechanika

Az ember időnként találkozik érdekes történetekkel, kérdésekkel, problémákkal. Ilyenkor van lehetőség elgondolkozni, és levonni a tanulságokat. Ez nem csupán lehetőség, tekinthetjük felelősségünknek is.

Egy ilyen szituációt szeretnék most leírni. Utolsó tantárgyamat videóról hallgatom, ez fizikatörténet nevet viseli. Érdekes, szemléletformáló, és egyszer kétszer nagyon elgondolkoztató.
Az ókorban, akár a Görögök, akár az Egyiptomiak egyáltalán nem voltak bolond emberek. Bizonyos területeken nagyon komoly eredményeket értek el. Egy görög tudós helyesen kiszámolta a Hold kerületét, távolságát a Földtől, illetve minimális hibát leszámítva (mely nagy pontatlanságot eredményezett) kiszámolta a Nap valódi kerületét, továbbá valódi távolságát a Földtől (akkor már egyaránt létezett a Föld középpontú és Nap középpontú elmélet, igaz utóbbi erősebb volt, a Föld gömbölyűségével, méretével pedig értelmiségi szinten teljesen tisztában voltak), alkottak gőzgépet (segner kerék elvén alapult, olyan kialakítása volt mint egy forgó kerti locsolónak, csak nem víz jött ki belőle megforgatva a szerkezetet, hanem gőz). Abban az időben alkották meg a ma is használatban lévő geometria nem csupán alapjait, hanem egészen a mai egyetemi szint legtetejét is (forrás: fiztöri). Foglalkoztak fogaskerékkel, komoly emelőgépekkel, Archimedesz foglalkozott hajók stabilitási problémáival, és eredményt ért el, illetve fizikai ismereteivel és mérnöki alkotásaival két éven át sikeresen támogatott egy várost a kemény római ostrommal szemben.
Olyan dolgokat tettek, melyekre még ma sem tudjuk a választ, például kemény anyagú sziklákba szabályos kör alakú furatot fúrtak (kérdés hogy milyen technikával, illetve milyen anyaggal valósították meg), és sorolhatnánk.
Ezek után feltehető a kérdés, vajon miért nem indult meg egy technikai forradalom (az 1700-as évek helyett 2000 évvel korábban!!!). Minden feltétel adott, jelen volt egy nagyon komoly szellemi háttér, bizonyos technikai feltételek, illetve a legtöbb fontos fizikai törvényt is ismerték, vagy lehetőségük lett volna megismerni. Hihetetlen lehetőség kapujában álltak, mégsem léptek be. Ez a kérdés nagy kérdés. További felvetés, hogy hatalmas tudásuk mellett hogy tűrtek meg megannyi gigászi bolondságot (forrás: fiztöri).

Egyik ok inkább műszaki oldalról tanulságos. Az élvonalbeli görögöknek nehézkes szám jelölésük volt, amellyel körülményes volt számolni, így algebra terén visszamaradottak voltak (egyiptomiak, babiloniak jobban álltak ezen a téren). Nehezebben tudtak mozgásokkal számolni, azonban talán képesek lettek volna ezt a problémát áthidalni.

Második, hogy a fizikához hozzákapcsoltak némi metafizikát, így misztikumokba is belesodródtak, és ha valamit nem értettek meg (például mozgások), akkor megelégedtek valami mitológiai válasszal. Ez is érdekes, de még nem lényeges.

Harmadszor, ami már inkább hasznos jelen helyzetünkben, hogy tudósaik annyira megbecsült emebrek voltak, hogy ők már nem foglalkoztak a jelen kor problémáival. Egy arisztotelészi tanítvány már csak nem fog bemenni egy kovács műhelybe dolgozni... . Ha nagy ritkán találkoztak egy gyakorlati kérdéssel, akkor abból hatalmas dolog pattant ki, valódi alaptételekre jöttek rá. Ilyen eset mégis igen ritka volt, mert a tudósok csak öncélúan filozofálgattak, nem foglalkozva az aktuális világ valódi gondjaival. Elméleteik pedig sokszor addig szárnyaltak, hogy bölcsességük már - már bolondsággá lett.

Azt hiszem, a teológiai tudás (Biblia ismeret) hasonló törvényeken alapul, mint a fizikai tudás.