2012. szeptember 16., vasárnap
2012. szeptember 7., péntek
Einstein és Michelangelo után Pascal
Blaise Pascal művét, a Gondolatokat olvastam nemrégiben, ezekből szeretnék néhányat megosztani veletek, amik engem megragadtak:
„Minél értelmesebb valaki, annál több egyéni jelleget fedez fel az emberekben. Az átlagember nem lát közöttük különbséget.“ (7. töredék)
„Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról.“ (44. töredék)
„Ha a szenvedély valamit tenni késztet bennünket, megfeledkezünk kötelességünkről; például ha tetszik egy könyv, akkor is olvassuk, ha mást kellene csinálnunk. De hogy eszünkbe jusson a kötelesség, határozzuk el valami olyasminek az elvégzését, amit utálunk; s amikor azzal mentegetőzünk, hogy más dolgunk van, rögtön eszünkbe jut a kötelességünk.“ (104. töredék)
„Ateisták – Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb, megszületni, vagy feltámadni, az-e hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat nehéznek tartjuk: paraszti észjárás!“ (222. töredék)
„Nagyon jól el tudok képzelni egy kéz, láb, fej nélküli embert (hiszen csupán a tapasztalat tanít rá bennünket, hogy a fej fontosabb, mint a láb). De gondolkodás nélkülit nem tudok elképzelni: az kő, vagy állat lenne.“ (339. töredék)
„Minden bennünket sújtó, torkunkat szorongató nyomorúságunk ellenére is van bennünk valami elfojthatatlan ösztön, amely felemel bennünket." (411. töredék)
„Az ember oly szükségszerűen balga, hogy az is balgaság lenne, csak éppen másként, ha valaki nem lenne az.“ (414. töredék)
„A természetben található tökéletességek azt bizonyítják, hogy a természet Isten képe, míg a hiányosságok annak bizonyságai, hogy csupán a képe és nem maga Isten.“ (580.töredék)
„Az államok elpusztulnának, ha nem idomítanák gyakran törvényeiket a parancsoló szükséghez. Ezt azonban sohasem tűrte el ez a vallás, nem élt ezzel a módszerrel. Márpedig vagy ilyen megalkuvásokra, vagy csodákra van szükség. Nem szokatlan, ha valaki azáltal marad fenn, hogy meghajlik, de ez tulajdonképpen nem jelent megmaradást; s ráadásul teljes pusztulás a vége: egyetlen állam sincs, amely megélt ezer évet. De az, hogy ez a vallás (a keresztény vallás) mindenkor fenn tudott maradni, anélkül, hogy valaha is meghajolt volna, Isten kezére utal.“ (614. töredék)
„A próféták jövendöltek, de őket nem jövendölték meg előre. A szenteket megjövendölték, de ők nem jövendöltek. Jézus Krisztus megjövendölt és jövendölő.“ (739. töredék)
„Jézus Krisztus felé tekint mind a két szövetség, az Ószövetség várakozása tárgyát, az Újszövetség mintaképét, a kettő együtt középpontját látja benne.“ (740. töredék)
„A csodák nem a megtérítésre, hanem az ítéletre szolgálnak.“ (825. töredék)
„Különbség a lelkiismeret nyugalma és bizonyossága között. Bizonyossággal semmi más nem kezeskedik, csak az igazság. Semmi sem nyújt nyugalmat, csupán az igazság őszinte keresése.“ (908. töredék)
„Minél értelmesebb valaki, annál több egyéni jelleget fedez fel az emberekben. Az átlagember nem lát közöttük különbséget.“ (7. töredék)
„Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról.“ (44. töredék)
„Ha a szenvedély valamit tenni késztet bennünket, megfeledkezünk kötelességünkről; például ha tetszik egy könyv, akkor is olvassuk, ha mást kellene csinálnunk. De hogy eszünkbe jusson a kötelesség, határozzuk el valami olyasminek az elvégzését, amit utálunk; s amikor azzal mentegetőzünk, hogy más dolgunk van, rögtön eszünkbe jut a kötelességünk.“ (104. töredék)
„Ateisták – Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb, megszületni, vagy feltámadni, az-e hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat nehéznek tartjuk: paraszti észjárás!“ (222. töredék)
„Nagyon jól el tudok képzelni egy kéz, láb, fej nélküli embert (hiszen csupán a tapasztalat tanít rá bennünket, hogy a fej fontosabb, mint a láb). De gondolkodás nélkülit nem tudok elképzelni: az kő, vagy állat lenne.“ (339. töredék)
„Minden bennünket sújtó, torkunkat szorongató nyomorúságunk ellenére is van bennünk valami elfojthatatlan ösztön, amely felemel bennünket." (411. töredék)
„Az ember oly szükségszerűen balga, hogy az is balgaság lenne, csak éppen másként, ha valaki nem lenne az.“ (414. töredék)
„A természetben található tökéletességek azt bizonyítják, hogy a természet Isten képe, míg a hiányosságok annak bizonyságai, hogy csupán a képe és nem maga Isten.“ (580.töredék)
„Az államok elpusztulnának, ha nem idomítanák gyakran törvényeiket a parancsoló szükséghez. Ezt azonban sohasem tűrte el ez a vallás, nem élt ezzel a módszerrel. Márpedig vagy ilyen megalkuvásokra, vagy csodákra van szükség. Nem szokatlan, ha valaki azáltal marad fenn, hogy meghajlik, de ez tulajdonképpen nem jelent megmaradást; s ráadásul teljes pusztulás a vége: egyetlen állam sincs, amely megélt ezer évet. De az, hogy ez a vallás (a keresztény vallás) mindenkor fenn tudott maradni, anélkül, hogy valaha is meghajolt volna, Isten kezére utal.“ (614. töredék)
„A próféták jövendöltek, de őket nem jövendölték meg előre. A szenteket megjövendölték, de ők nem jövendöltek. Jézus Krisztus megjövendölt és jövendölő.“ (739. töredék)
„Jézus Krisztus felé tekint mind a két szövetség, az Ószövetség várakozása tárgyát, az Újszövetség mintaképét, a kettő együtt középpontját látja benne.“ (740. töredék)
„A csodák nem a megtérítésre, hanem az ítéletre szolgálnak.“ (825. töredék)
„Különbség a lelkiismeret nyugalma és bizonyossága között. Bizonyossággal semmi más nem kezeskedik, csak az igazság. Semmi sem nyújt nyugalmat, csupán az igazság őszinte keresése.“ (908. töredék)
2012. szeptember 5., szerda
Michelangelo másik oldala
SZERETLEK, DE NEM...
Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem , mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.
vagy nemcsak szívem , mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.
Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert
imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is őt nézem, ki ok és okozat -
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is őt nézem, ki ok és okozat -
nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.
Michelangelo utolsó imája
Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)