2011. szeptember 28., szerda

Michael Ende: Momo


„Utcaseprő Beppo az amfiteátrum közelében lakott egy viskóban, amit maga eszkábált össze téglából, hullámlemezdarabokból és tetőkátrányból. Szokatlanul kis növésű volt, hozzá még kicsit hajlottan is járt, úgyhogy szinte akkora volt, mint Momo. Nagy, kurta, fehér sörtéjű feje volt, mindig kicsit ferdén tartotta, orrán apró pápaszem.
Némelyik ember úgy vélte, hogy Beppo nem egészen épeszű. Azért, mert az utcaseprő a kérdésekre mindig barátságosan mosolygott, de választ nem adott. Gondolkodott. S ha úgy találta, hogy a válasz fölösleges, hallgatott. Ha úgy találta, hogy szükséges, akkor gondolkodott előbb a válaszon. Előfordult, hogy egy-két óra kellett neki, volt, hogy egy egész nap, mire a választ kimondta. A kérdező persze közben megfeledkezett róla, mit kérdezett, s csak ámult Beppo szavain.
Egyedül Momo tudta kivárni, s értette is meg, mit mond Beppo. Tudta, az utcaseprő azért gondolkodik annyit, hogy mindig igazat válaszolhasson. Mert az volt a véleménye, a világ minden szerencsétlensége a sok hazugságból származik, a szándékos hazugságból meg a nem szándékosból is, amit csak sietségünkben, hebehurgyaságunkban követünk el.
Minden hajnalon napkelte előtt rozoga, nyiszorgó kerékpárján behajtott a városba egy nagy épület elé. Aztán odabent az udvaron a többi kollégájával együtt megvárta, hogy kiadják a söprűt meg a targoncát, s bizonyos utcába beosszák, ahol söpörnie kellett.
Beppo szerette a napkelte előtti órákat, a város olyankor még aludt. Szerette a munkáját, és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka.
Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül: Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés – lélegzetvétel – söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább – lépés – lélegzetvétel – söprés.
Ahogy így megfontoltan haladt, előtte a piszkos utca, háta mögött a tiszta, gyakran nagy gondolatai támadtak. De szóba alig foglalható gondolatok voltak, nehezen meghatározhatók, akárcsak bizonyos illatok, amikre még épp hogy emlékezünk, vagy színek, amiktől szép volt az álmunk. Munka után, ha ott üldögélt Momónál, elmagyarázta a kislánynak a nagy gondolatait. S mivel Momo a maga módján hallgatta, az utcaseprőnek megoldódott a nyelve, s megtalálta a megfelelő szavakat.
– Látod, Momo – mondta aztán úgy példaképpen –, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hoszú; ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
– Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
– Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
– Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. – Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: – Ez fontos.”

2011. szeptember 27., kedd

Új parancsolat

"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (János 13,34-35)

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések 3,20)

Ezen igék alapján nekem olyan gondolatom van, hogy Jézus az ajtó előtt áll, és csak arra vár, hogy megnyissák Neki. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy arról ismerik meg őket, hogy a tanítványai, ha egymást szeretni fogják, úgy, ahogy Jézus is szerette őket. Ezek szerint akkor vagyunk valósággal Jézus tanítványai, ha szeretjük egymást úgy, ahogy Jézus szeret minket. Tehát ha meg van a szeretetközösség, akkor betölthetjük azt, hogy valósággal Jézus tanítványai vagyunk. Nem lehet, hogy ez nyitná meg az ajtót?

A laodiceabeliekhez írt levélben azt írja, hogy vegyünk Tőle tűzben megpróbálta aranyat, fehér ruhákat és szemgyógyító írt. A tűzben megpróbált arany a gyakorlatban kipróbált elmélet - így lesznek hitből való cselekedeteink, ami a valódi értéket jelenti. A fehér ruhákról Jelenések 7,14-ben ezt írja a 144000-rel kapcsolatban, akik az utolsó időben Isten mellett megmaradt nép: "...Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Ezek szerint megfehérített ruhákhoz úgy juthatunk, ha Jézus keresztáldozata által megtisztul a jellemünk. A vakság pedig az lehet, hogy nem látjuk a körülöttünk lévő valóságot, hanem a saját világunkba burkolózva élünk.
Tehát szemléletmódváltásra van szükségünk, gyakorlatban kipróbált hitre van szükségünk, és arra van szükségünk, hogy feltekintsünk Jézusra a kereszten, aki meghalt értünk. Felteszem azt a kérdést, hogy igazi szeretetközösség nélkül ezt meg lehet valósítani?

Érdekes, ahogy azt írja, hogy "új parancsolatot adok néktek". De olyan értelemben, hogy a gyakorlatból szinte ez már elfelejtődött, valóban új parancsolat: úgy szeressük egymást, ahogy Jézus szeret minket. A szeretet pedig felületesen nem működik, tehát szükséges, hogy törődjünk egymással és odafigyeljünk egymásra. Azt én kevésnek érzem, ha köszönünk és mosolygunk egymásra, de igazából nem ismerjük a másikat, és nem teszünk érte, hogy megismerjük. Távolságtartó szeretet nem létezik.
Ennek a helyzetnek egyik nagy oka az lehet, hogy annyira fel van pörögve körülöttünk a világ, és nincs idő szinte semmire, egymásra is alig akad. Olyan ez, mint ha egy háborgó tengeren kéne egy csónakkal átjutnunk. Imádkoznunk kell, hogy Isten segítsen ebben minket! Ha apránként fejlődünk ebben fokozatosan, és ez a fejlődés kitartó, az már szinte siker, és csak türelemre van szükség a megvalósuláshoz.
Azt érzem, hogy Jézusra tekinteni, a hitünk szerint cselekedni és a gondolkodásmódunkon változtatni, ezek nem rendkívüli dolgok. Ha nem magunktól akarjuk ezt tenni, hanem Isten segítségével, akkor ez mind megvalósítható. Magunktól nem, felesleges is erőlködnünk. De Isten segítségével lehetséges:
"Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11,29-30)
(Az Ő terhe könnyű. Amit mi helyezünk magunkra, az már kevésbé.)

Van egy olyan észrevételem is, hogy Jézusnak 12 tanítványa volt. Felteszem azt a kérdést, hogy rengeteg emberre egyszerre oda lehet figyelni? Nem biztos, hogy az a jó út, ha néhány vezető alá akarunk tömörülni. Istent követni a legegyszerűbb módon is lehet. "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18,20) (Persze nem klikkesedésre gondolok, hanem arra, hogy a szeretetközösségben egymásra való odafigyelés szükséges, és egyszerre sok felé figyelni csak úgy tudunk, hogy a figyelem minőségének a rovására megy.)

Én úgy látom, hogy a szeretetközösség lehet az alapja, hogy elindulhasson valami a jó irányba. Ha egymás felé (akiket látunk) nincs meg az igaz szeretet, hogyan lehet meg Isten felé (akit nem látunk)? (1 János 4,20) Ha elkezdünk olyan szeretetközösséggé válni, amit Jézus vár tőlünk, talán ez által megnyílhat az ajtó.

Nem tudom, mennyire látom jól, de ezek a gondolataim voltak most.

2011. szeptember 22., csütörtök

Mert Ő küld...

Egy részlet az Egyiptom hercegéből... Bátorításul szolgáljon mindenkinek!



Nekem sokat mondott és jelentett a film kisebb koromban is. Habár az eredeti történetben változtattak pár dolgot benne, a lényeges mondani valóját a Szentlélek hitelességével adja vissza.

Dalszöveg:
Néma volt az ég,
Az imánk üres éjbe szállt.
Bennünk mégis élt egy hang,
A remény dala gyúlt.
Mi bízunk, van, ki véd,
Ha balsors űz egy élten át.
Hegymozdító hittel járt a nép,
A félszen túl.
Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz!
Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát, Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!

Ki most él, mind fél,
Hogy hasztalan mond száz imát.
Úgy elröppen a remény,
Mint gyors szárnyú madár.
De bátran állok én!
És tart a vágy, ki tudja miért.
Hitem szól, egy ősi hang,
Mely sosem szólt így még!

Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz! Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!

A-shi-ra la-do-nai ki-ga-oh ga-ah
A-shi-ra la-do-nai ki-ga-oh ga-ah
Mi-cha-mo-cha ba-elim adonai
Mi -cha-mo-cha ne-dar-ba-ko-desh
Na-chi-tah v-dhas-d-cha am zu ga-al-ta
Na-chi-tah v-dhas-d-cha am zu ga-al-ta
A-shi-ra,a-shi-ra,a-shi-ra.

Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz! Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít.

2011. szeptember 20., kedd

Híd

Itt van az a film, amiről beszéltünk:

Híd

Rövid változat:



Teljes film:


Plafon

Ma reggel kértem Istentől ezt, azt, miközben imám bizonyára a plafonig eljutott, de nem tovább.
Fel tettem magamnak a kérdést, vajon miért? Azt hiszem a válasz nem az, hogy "nem éreztem semmi különös érzést", vagy "sokszor elkalandoztam miközben Teremtőmet próbáltam megszólítani". Ezek is igaz meglátások voltak ma reggel esetemben, de az ok nem itt keresendő. Ahogy gondolkoztam, megértettem a "spanyol viaszt" (ami eddig nem volt tiszta számomra), egyszerűen nem bíztam abban, hogy valami eredménye egyáltalán lenne Istenhez fordulásomnak.
Volt már több tapasztalatom (imameghallgatásom), ezekre alapozva eldöntöttem, márpedig bízom abban, hogy Isten meghallgat, és valóban be fog avatkozni.

2011. szeptember 11., vasárnap




Én nagyon szeretem ezt a zenét és a videó is nagyon szép! :)

http://www.nicelife.hu/galeria/zene/amazing.php

2011. szeptember 8., csütörtök

Merjetek nagyok lenni

Találtam egy érdekes blog bejegyzést, elgondolkodtató:
http://ajto.blogger.hu/2011/04/10/12-merjetek-nagyok-lenni

"hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak"

Találtam egy igét:
"A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak." (1 Péter 3:7)

Úgy érzem, hogy ez az ige alátámasztja az 1. Isten, 2. család, 3. kifelé való munkálkodás sorrendet. Ha nincs rendben a családdal (házastárssal) a kapcsolat, akkor a kifelé való munkálkodás meghiúsulhat. Az imádság esetében ugye lényeges, hogy ne öncélú legyen (ne magunknak kérjünk mindenféle jó dolgokat a saját bővölködésünk végett), hanem fontos ügyekért szóljon, így szerintem az ima a munkálkodással szoros összefüggésben van.

2011. szeptember 7., szerda

Joni

Megnéztem ezt a filmet:
http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/386-joni.html

Kicsit hosszú, és a közepe felé úgy éreztem, hogy unalmas, de a végére megérintett, és elgondolkodtam. Ez meg van könyvben is, először azt kezdtem olvasni, abból még csak másfél fejezetet olvastam. Azért néztem meg a filmet, mert úgy gyorsabb :) Bár a könyv, amit eddig olvastam belőle, úgy érzem, tartalmasabb lehet.
Tehát most elgondolkodtam magamban... Főleg ezen a mondaton, hogy: inkább legyek így tolószékben és hogy ismerem Istent, minthogy egészséges lennék és nem ismerném. (nem szó szerint van idézve, de ez a lényege)
És, hogy így valaki bizonyságot tesz Istenről ebben a helyzetében, úgy érzem, ennek van hatása.

2011. szeptember 5., hétfő

"segíthet azokon, a kik megkísértetnek"

Meg van írva, hogy segíthet: "Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek." (Zsid. 2:18)

2011. szeptember 1., csütörtök

Isten=szeretet

1 János 4:16
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

Ezek szerint Isten a szeretet. Akár egyenlőség jelet is tehetnénk: Isten=szeretet.
Figyeljük meg a szeretet himnuszát olyan módon, hogy olvasás közben a "szeretet" szavakat helyettesítsük be "Isten"-nel!

1 Korintus 13 (szeretet himnusza)
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.


(nem saját felfedezés, de szerintem nagyon érdekes)

Ha belegondolunk, akkor megállapíthatjuk, hogy nem arra kell törekednünk, hogy legyen bennünk szeretet, hanem hogy Isten legyen bennünk! Ha Isten bennünk lakik, akkor szeretet is lesz bennünk.

Továbbá a szeretet himnusza szerintem alkalmas arra is, hogy lemérjük vele, hogy mennyire vagyunk közösségben Istennel. Ha ezek igazak, akkor Isten maradéktalanul bennünk lakik:
A szeretet hosszútűrő, kegyes (felsőbbsége ellenére jóindulatot és pártfogást kinyilvánító); a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt; Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.
Eredeti háttér | Orion köd | Világító torony | V.torony 2 | V.torony 3 | V.torony 4