...

A régi Jó Hírek és Útjelzők között keresgéltem egy cikket.  Bár amit szerettem volna, azt nem találtam meg, de helyette találtam ezer másik nagyon jó írást. Az általunk felvetett témákat is érintik, és sokszor konkrétan csak egyre fókuszálnak rá, kivesézve azt amennyire csak lehet.  Az Útjelző XI. évfolyam 2. száma (narancssárga borítója van) például elsősorban a filmekkel, a médiával foglalkozik (A hétköznapok kísértései, Tele-vízió: Nézz és gondolkozz! – Nézz, hogy ne gondolkozz?, Milyen a „jó” film – Létezik-e keresztény esztétika? … stb.).  Elég összeszedett írásokkal, értékes gondolatokkal, szemléletes és érdekes gondolati illusztrációkkal találkoztam. Sikerült hozzáragadnom az újsághoz. :) Ízelítőnek a fórum részből illesztettem be, plusz a „Sátán találkozót tartott” című cikkből egy grafikát. 
Nekem sikerült választ találnom az e téren felvetődő kérdéseimre. Bízom benne, hogy ti is találtok benne számotokra hasznos gondolatokat. :)

„Jobb a kukába dobni, amit nem tudunk uralni, semhogy hatásával bűnre csábítson.  Inkább éljünk nélküle „egy szem” életet, minthogy elveszítsük lelkünket. Krisztus utasítása, hogy „vájd ki”, azaz fordulj el mindattól, amit a szem néz.”

Két veréb

Ez egy olyan videó, ami engem is foglalkoztatott mostanában. Én is majdnem pont így képzeltem el. Olyan jó ilyen formában is szembesülni ezzel gondolattal.

Te Magadra Vetted

Ez szerintem nagyon szemléletes és elgondolkodtató:

Túra-finálé

A mai túra végén egy nagyon szép meglepetésben volt részünk. Csongor mindenkinek adott egy gyertyát, amihez egy idézet is járt:
„Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen láng ég, több gyertyát is meggyújthat.“
„Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten neki megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek – a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése.“
(Charles H. Spurgeon: Mit beszélnek a gyertyák? – 36.oldal)
Ekkor készültek ezek a képek:

Isten szorzótáblája

Reggel ezt olvastuk közösen itthon. Úgy gondoltam, ennek az írásnak itt van a helye. Szerintem nagyon biztató.

C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza – Október 21. (305. oldal)

Isten szorzótáblája

„A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt” (Ézs 60,22).

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: „Megsokasítalak”. Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

„A kevés”. Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: „Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt”. Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.

Ókori mechanika

Az ember időnként találkozik érdekes történetekkel, kérdésekkel, problémákkal. Ilyenkor van lehetőség elgondolkozni, és levonni a tanulságokat. Ez nem csupán lehetőség, tekinthetjük felelősségünknek is.

Egy ilyen szituációt szeretnék most leírni. Utolsó tantárgyamat videóról hallgatom, ez fizikatörténet nevet viseli. Érdekes, szemléletformáló, és egyszer kétszer nagyon elgondolkoztató.
Az ókorban, akár a Görögök, akár az Egyiptomiak egyáltalán nem voltak bolond emberek. Bizonyos területeken nagyon komoly eredményeket értek el. Egy görög tudós helyesen kiszámolta a Hold kerületét, távolságát a Földtől, illetve minimális hibát leszámítva (mely nagy pontatlanságot eredményezett) kiszámolta a Nap valódi kerületét, továbbá valódi távolságát a Földtől (akkor már egyaránt létezett a Föld középpontú és Nap középpontú elmélet, igaz utóbbi erősebb volt, a Föld gömbölyűségével, méretével pedig értelmiségi szinten teljesen tisztában voltak), alkottak gőzgépet (segner kerék elvén alapult, olyan kialakítása volt mint egy forgó kerti locsolónak, csak nem víz jött ki belőle megforgatva a szerkezetet, hanem gőz). Abban az időben alkották meg a ma is használatban lévő geometria nem csupán alapjait, hanem egészen a mai egyetemi szint legtetejét is (forrás: fiztöri). Foglalkoztak fogaskerékkel, komoly emelőgépekkel, Archimedesz foglalkozott hajók stabilitási problémáival, és eredményt ért el, illetve fizikai ismereteivel és mérnöki alkotásaival két éven át sikeresen támogatott egy várost a kemény római ostrommal szemben.
Olyan dolgokat tettek, melyekre még ma sem tudjuk a választ, például kemény anyagú sziklákba szabályos kör alakú furatot fúrtak (kérdés hogy milyen technikával, illetve milyen anyaggal valósították meg), és sorolhatnánk.
Ezek után feltehető a kérdés, vajon miért nem indult meg egy technikai forradalom (az 1700-as évek helyett 2000 évvel korábban!!!). Minden feltétel adott, jelen volt egy nagyon komoly szellemi háttér, bizonyos technikai feltételek, illetve a legtöbb fontos fizikai törvényt is ismerték, vagy lehetőségük lett volna megismerni. Hihetetlen lehetőség kapujában álltak, mégsem léptek be. Ez a kérdés nagy kérdés. További felvetés, hogy hatalmas tudásuk mellett hogy tűrtek meg megannyi gigászi bolondságot (forrás: fiztöri).

Egyik ok inkább műszaki oldalról tanulságos. Az élvonalbeli görögöknek nehézkes szám jelölésük volt, amellyel körülményes volt számolni, így algebra terén visszamaradottak voltak (egyiptomiak, babiloniak jobban álltak ezen a téren). Nehezebben tudtak mozgásokkal számolni, azonban talán képesek lettek volna ezt a problémát áthidalni.

Második, hogy a fizikához hozzákapcsoltak némi metafizikát, így misztikumokba is belesodródtak, és ha valamit nem értettek meg (például mozgások), akkor megelégedtek valami mitológiai válasszal. Ez is érdekes, de még nem lényeges.

Harmadszor, ami már inkább hasznos jelen helyzetünkben, hogy tudósaik annyira megbecsült emebrek voltak, hogy ők már nem foglalkoztak a jelen kor problémáival. Egy arisztotelészi tanítvány már csak nem fog bemenni egy kovács műhelybe dolgozni... . Ha nagy ritkán találkoztak egy gyakorlati kérdéssel, akkor abból hatalmas dolog pattant ki, valódi alaptételekre jöttek rá. Ilyen eset mégis igen ritka volt, mert a tudósok csak öncélúan filozofálgattak, nem foglalkozva az aktuális világ valódi gondjaival. Elméleteik pedig sokszor addig szárnyaltak, hogy bölcsességük már - már bolondsággá lett.

Azt hiszem, a teológiai tudás (Biblia ismeret) hasonló törvényeken alapul, mint a fizikai tudás.

Pénzváltók

Máté 25:27 "El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét."

Azt hiszem, rájöttem, hogy kik azok a pénzváltók, és hogy mire akar utalni ez az ige. Ha saját magunknak nem sikerül munkálkodnunk, mert nem érzünk elég bátorságot hozzá, akkor segítsük azokat, akik munkálkodnak, vagy társuljunk hozzájuk.

Idővel lehet, hogy megjön a bátorságunk, és akkor lehet, hogy magunktól is menni fog.

Azt hiszem, ez komolyan vonatkozhat laodiceának arra a rétegére, akik már felismerték az állapotukat. Ne gondolják magukat tehetetleneknek! Egy talentummal is lehet munkálkodni. De ha nem mer valaki maga munkálkodni, segítsen másokat, akik munkálkodnak. Később a talentumok gyarapodhatnak, és több talentummal már könnyebb kereskedni!

Mit beszélnek a gyertyák? 1/2

Olvasom Spurgeon: "Mit beszélnek a gyertyák?" c. könyvét, kb. a felénél tartok. Néhány lényeges dolgot szeretnék megörökíteni belőle.

Ezt az igét hozza példaként (27. oldal): "Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." (Zsolt. 119:105)
Az jutott eszembe róla, hogy sötétségben élünk, éjfél körüli időben. Az ige szerint vakok vagyunk. Az ige lehet a mi szövétnekünk. Ahhoz, hogy lássunk, szükségünk van az igére, vagyis Isten beszédére. Elsősorban szerintem ez személyes igetanulmányozást jelent. Az Istennel való kapcsolat egyik alapja, hogy az Ő igéit kutatjuk. Kérdezem magamtól: miért várom Istentől, hogy szóljon hozzám, ha sok tekintetben már megtette, és gondoskodott róla, hogy meg legyen írva, és itt legyen mellettem? Miért nem kutatom elég alaposan az Ő szavait? Ha nem kutatom, és más szót várok el Tőle, azzal nem becsülöm eléggé az Ő szavát. Miért kérem, hogy szóljon, ha már szólt? Miért nem figyelek eléggé a szóra, amit már előre elkészített?
Az sötét éjszakában való járáshoz szükségünk van az Igére, hogy lássunk! Az akadályokat, szennyfoltokat másképpen nem kerülhetjük el!
A könyv így írja: "Sokan úgy használják a Bibliát, mint a kínaiak a gyertyákat a fény ünnepén: csak gyönyörködésre és megtekintésre. Teológiájuk briliáns visszatükröződése tudásuknak, bibliai ismereteikről szólnak még szórakozásaik közepette is - de a gyakorlati életvitelükben nem használják." (28. oldal)

Másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, hogy Jézus "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ésa. 42:3)
Mit gondolok magamról? Már teljes fényemben világítanék? Vagy mások?
Ha egy gyertya még csak éppen meg lett gyújtva, és hirtelen mozgás történik, netalán a légmozgás kioltja a kis lángot! A hirtelen, nagy léptékű dolgok helyett a fokozatosság, megfontoltság célravezetőbb.
"...a szelíd, szerénységre való emlékezés, ezt kell alkalmaznom szegény, tévelygő felebarátommal szemben is. Ha ezt a gyertyát, amikor még éppen csak égni kezdett, a léghuzattal szemben nagyon lassan, előre tartott kézzel vitte volna, nem aludt volna el. Egy gyenge embernek a szerény, barátságos útbaigazítás segíteni tudna, engedné vezetni magát..." (30. oldal)

Harmadik dolog, amit érdekesnek találtam, hogy ha az ember ezidáig sötétben volt, és hirtelen fényt lát, először hunyorít, mert a fény bántja a szemét. Azt hiszem, ez a hívő életben is így lehet. Ha egyszerre túl sok fényt kap a szem, amely a fényhez nincs hozzászokva, kellemetlen érzés lehet, és el is vakítja a nagy világosság.
"Minden változással úgy vagyunk, még ha javunkat szolgálja is, szinte fájdalmat okoz. Minél nagyszerűbb valami dolog, annál érzékenyebben érinti gyenge szerveinket a legelső észrevétele.
Ó, Uram, ha Te nekünk felséges jelenlétedet akarod kinyilvánítani, nem zavarodnánk-e meg az első pillanatban? Te azonban bölcsen őrizted megvilágított állapotunk számára, hogy semmi ne vakítsa meg látásunkat, és hogy a tökéletes igazság teljes örömet szerezzen nekünk!" (30. oldal alja)

21. oldalról egy két soros vers:
"A gyertyának, melynek soha nincsen fénye,
se nappal, se éjjel nincs semmi értéke!"

18-19. oldalról: "Világosság hiányában a legjobb trónbeszéd - vagy bármilyen előadás - sem ér sokat."
A történetben egy király olvasott fel egy beszédet, de csak nagyon enyhe fénynél, és sokat hibázott, nehezen olvasta. Majd hoztak neki nagyobb fényt, és úgy gondolta, újra kezdi előröl felolvasni, és így ezt már sokkal művészibb módon tudta tenni.

14-16. oldalról: Az utcák nyilvános megvilágítása - a fény távol tartotta a gonosztevőket.

14. oldalról: "Légy bátor és erős Ridley! Légy férfi, mert Isten kegyelme által mi ma Angliában olyan világosságot gyújtunk, amelynek soha nem szabad kialudnia!"
Ezt Latimer vértanú mondta társának, amikor az oszlophoz kötözték a máglyán.

8. oldalról: egy kereskedő ember a pincében sok mindent tartott, de óvatlanul. Egyszer a szolgálóját leküldte, hogy hozzon fel valamit. Beleszúrta a gyertyát egy nyitott zsákba, ami fekete magokkal volt tele. És mivel mindkét kezére szüksége volt felhozni amiért lement, ott hagyta a gyertyát. Ebben az az érdekes, hogy a zsákban valójában nem fekete magok voltak, hanem puskapor. Amikor az ember ezt megtudta, kockáztatva lement a pincébe, és óvatosan eloltotta a gyertyát.
Idézet a történet végéről: "Mit mondhatunk erre? Megdicsérhetjük a szatócsot (kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa): - derék ember vagy Démár György! De... - miért hagyod a puskaport olyan helyen, ahol egy kis vigyázatlanság, mások tájékozatlansága életveszélyt jelent? A lélekjelenlét nagyszerű, de még jobb az elővigyázatosság! És a lehetőségek végiggondolása."
Ne hagyjunk elöl nyitott puskaporral teli zsákokat!

A gyertyákkal kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a fény, a világosság... mi lehet a gyertya fénye?
Szerintem a fény, amit tovább adhatunk, elsősorban nem az igazságokban van. Mit érnek az igazságok ebben a világban? Fontos dolog az igazság, de önmagában nem elegendő. Az igazság az egy abszolút dolog. Egy Isten van, egy valódi igazság létezik. Ezt vagy látjuk, vagy nem.
Szerintem a fény legfőképpen a szeretetet jelenti. Ha Isten szeretete lakik bennünk, boldogság van a szívünkben, békességünk van. Na, ez viszonyt hiánycikk a világban! Ki mondhatja el magáról, hogy valódi boldogsága és békessége van? De Istentől ilyen drága kincset kaphatunk. A szeretet nem jön magunktól, Istentől kapjuk, hogy szeretni tudjunk. Nem a miénk, nem birtokolhatjuk, nem tarthatjuk meg magunknak. A szeretet olyan, mint a fény: úgy tölti be célját, ha áradhat másokra, világossággal és melegséggel megajándékozva a körülöttünk lévőket.
Az az igazi dolog, amit közvetíthetünk, ha látják rajtunk az emberek, hogy Isten közelében békességünk van, bármilyen körülmény ellenére boldogok vagyunk, és azzal a szeretettel vagyunk mindenki felé, amit Istentől kapunk. Ekkor lehet vonzó az Istennel való élet. A legnagyobb evangelizáció, ha mi magunk így élünk. És ha így élünk, bizonyára Isten kezében jó eszközök lehetünk mások megsegítésére.