Mit beszélnek a gyertyák? 1/2

Olvasom Spurgeon: "Mit beszélnek a gyertyák?" c. könyvét, kb. a felénél tartok. Néhány lényeges dolgot szeretnék megörökíteni belőle.

Ezt az igét hozza példaként (27. oldal): "Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." (Zsolt. 119:105)
Az jutott eszembe róla, hogy sötétségben élünk, éjfél körüli időben. Az ige szerint vakok vagyunk. Az ige lehet a mi szövétnekünk. Ahhoz, hogy lássunk, szükségünk van az igére, vagyis Isten beszédére. Elsősorban szerintem ez személyes igetanulmányozást jelent. Az Istennel való kapcsolat egyik alapja, hogy az Ő igéit kutatjuk. Kérdezem magamtól: miért várom Istentől, hogy szóljon hozzám, ha sok tekintetben már megtette, és gondoskodott róla, hogy meg legyen írva, és itt legyen mellettem? Miért nem kutatom elég alaposan az Ő szavait? Ha nem kutatom, és más szót várok el Tőle, azzal nem becsülöm eléggé az Ő szavát. Miért kérem, hogy szóljon, ha már szólt? Miért nem figyelek eléggé a szóra, amit már előre elkészített?
Az sötét éjszakában való járáshoz szükségünk van az Igére, hogy lássunk! Az akadályokat, szennyfoltokat másképpen nem kerülhetjük el!
A könyv így írja: "Sokan úgy használják a Bibliát, mint a kínaiak a gyertyákat a fény ünnepén: csak gyönyörködésre és megtekintésre. Teológiájuk briliáns visszatükröződése tudásuknak, bibliai ismereteikről szólnak még szórakozásaik közepette is - de a gyakorlati életvitelükben nem használják." (28. oldal)

Másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, hogy Jézus "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ésa. 42:3)
Mit gondolok magamról? Már teljes fényemben világítanék? Vagy mások?
Ha egy gyertya még csak éppen meg lett gyújtva, és hirtelen mozgás történik, netalán a légmozgás kioltja a kis lángot! A hirtelen, nagy léptékű dolgok helyett a fokozatosság, megfontoltság célravezetőbb.
"...a szelíd, szerénységre való emlékezés, ezt kell alkalmaznom szegény, tévelygő felebarátommal szemben is. Ha ezt a gyertyát, amikor még éppen csak égni kezdett, a léghuzattal szemben nagyon lassan, előre tartott kézzel vitte volna, nem aludt volna el. Egy gyenge embernek a szerény, barátságos útbaigazítás segíteni tudna, engedné vezetni magát..." (30. oldal)

Harmadik dolog, amit érdekesnek találtam, hogy ha az ember ezidáig sötétben volt, és hirtelen fényt lát, először hunyorít, mert a fény bántja a szemét. Azt hiszem, ez a hívő életben is így lehet. Ha egyszerre túl sok fényt kap a szem, amely a fényhez nincs hozzászokva, kellemetlen érzés lehet, és el is vakítja a nagy világosság.
"Minden változással úgy vagyunk, még ha javunkat szolgálja is, szinte fájdalmat okoz. Minél nagyszerűbb valami dolog, annál érzékenyebben érinti gyenge szerveinket a legelső észrevétele.
Ó, Uram, ha Te nekünk felséges jelenlétedet akarod kinyilvánítani, nem zavarodnánk-e meg az első pillanatban? Te azonban bölcsen őrizted megvilágított állapotunk számára, hogy semmi ne vakítsa meg látásunkat, és hogy a tökéletes igazság teljes örömet szerezzen nekünk!" (30. oldal alja)

21. oldalról egy két soros vers:
"A gyertyának, melynek soha nincsen fénye,
se nappal, se éjjel nincs semmi értéke!"

18-19. oldalról: "Világosság hiányában a legjobb trónbeszéd - vagy bármilyen előadás - sem ér sokat."
A történetben egy király olvasott fel egy beszédet, de csak nagyon enyhe fénynél, és sokat hibázott, nehezen olvasta. Majd hoztak neki nagyobb fényt, és úgy gondolta, újra kezdi előröl felolvasni, és így ezt már sokkal művészibb módon tudta tenni.

14-16. oldalról: Az utcák nyilvános megvilágítása - a fény távol tartotta a gonosztevőket.

14. oldalról: "Légy bátor és erős Ridley! Légy férfi, mert Isten kegyelme által mi ma Angliában olyan világosságot gyújtunk, amelynek soha nem szabad kialudnia!"
Ezt Latimer vértanú mondta társának, amikor az oszlophoz kötözték a máglyán.

8. oldalról: egy kereskedő ember a pincében sok mindent tartott, de óvatlanul. Egyszer a szolgálóját leküldte, hogy hozzon fel valamit. Beleszúrta a gyertyát egy nyitott zsákba, ami fekete magokkal volt tele. És mivel mindkét kezére szüksége volt felhozni amiért lement, ott hagyta a gyertyát. Ebben az az érdekes, hogy a zsákban valójában nem fekete magok voltak, hanem puskapor. Amikor az ember ezt megtudta, kockáztatva lement a pincébe, és óvatosan eloltotta a gyertyát.
Idézet a történet végéről: "Mit mondhatunk erre? Megdicsérhetjük a szatócsot (kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa): - derék ember vagy Démár György! De... - miért hagyod a puskaport olyan helyen, ahol egy kis vigyázatlanság, mások tájékozatlansága életveszélyt jelent? A lélekjelenlét nagyszerű, de még jobb az elővigyázatosság! És a lehetőségek végiggondolása."
Ne hagyjunk elöl nyitott puskaporral teli zsákokat!

A gyertyákkal kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a fény, a világosság... mi lehet a gyertya fénye?
Szerintem a fény, amit tovább adhatunk, elsősorban nem az igazságokban van. Mit érnek az igazságok ebben a világban? Fontos dolog az igazság, de önmagában nem elegendő. Az igazság az egy abszolút dolog. Egy Isten van, egy valódi igazság létezik. Ezt vagy látjuk, vagy nem.
Szerintem a fény legfőképpen a szeretetet jelenti. Ha Isten szeretete lakik bennünk, boldogság van a szívünkben, békességünk van. Na, ez viszonyt hiánycikk a világban! Ki mondhatja el magáról, hogy valódi boldogsága és békessége van? De Istentől ilyen drága kincset kaphatunk. A szeretet nem jön magunktól, Istentől kapjuk, hogy szeretni tudjunk. Nem a miénk, nem birtokolhatjuk, nem tarthatjuk meg magunknak. A szeretet olyan, mint a fény: úgy tölti be célját, ha áradhat másokra, világossággal és melegséggel megajándékozva a körülöttünk lévőket.
Az az igazi dolog, amit közvetíthetünk, ha látják rajtunk az emberek, hogy Isten közelében békességünk van, bármilyen körülmény ellenére boldogok vagyunk, és azzal a szeretettel vagyunk mindenki felé, amit Istentől kapunk. Ekkor lehet vonzó az Istennel való élet. A legnagyobb evangelizáció, ha mi magunk így élünk. És ha így élünk, bizonyára Isten kezében jó eszközök lehetünk mások megsegítésére.