2012. december 27., csütörtök

A világ legtöbbet érő vagyona



               Az egyik este a meséskönyvek felé vetett – ha lehet ilyet mondani - az olvasási étvágyam. Kányádi Sándor A bánatos királylány kútja című versekből, mesékből, tanulságos és jópofa történetekből álló kötetét választottam ki a polcról. Már a könyv borítója jelzi, hogy mindenki számára áldásos lehet ezeken a mindennapi életből merített irományokon elidőzni. „Kicsiknek és nagyoknak” olvashatjuk a címet kiegészítő gondolatok közt.

   A könyvet fellapozva régi olvasmányélményeim egyre élénkebben kezdtek előjönni, mígnem magától is eszembe jutott egy-egy, és tudatosan kezdtem keresni a címek között. Így leltem az alább idézett történetre, amit elolvasva egy Isti által már megosztott film - A legszebb ajándék – jutott eszembe. Gondoltam közzé teszem …  


Kányádi Sándor
A világ legtöbbet érő vagyona

     Bizonyára hallhattátok már ezt a kerek ki történetet, amit én most, kitavaszodván, újra elmesélek. Aki tudja, el ne árulja a csattanóját, mert annak barackot nyomok a fejére, de akkorát, hogy kopasz marad a feje búbja.
     Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, ki nagyon nagy gazda hírében állott. A farzsebéből ki tudott volna fizetni egy kisebbecske országot. S volt neki egy szekérderékra való, de kötélrevaló, szám szerint kilenc fia, de a kilenc együttvéve sem ért egy hajítófát, nemhogy egy pipa dohányt. Olyan lusták voltak, hogy még a föld, akin henyéltek, az is röstellte őket.
-          Minek dolgoznánk, elég gazdag az apánk, ha tízennyien lennénk, akkor is urasan megélnénk abból, ami utána ránk marad.
     De az öreg betyárul áthúzta a számításukat. Minden vagyonát, kincsét a munkásaira hagyta, még egy árva garast se hagyott a kilenc lustára. De hagyott kilenc fejszét, kilenc ásót meg kilenc kapát meg egy irdatlan sűrű bozótos domboldalt. Mondván, hogy oda rejtette a világ legtöbbet érő vagyonát. Azzal csöndesen oldalt fordult, jobblétre szenderült.
-          Most aztán mit tegyünk? Hol lehet az a világot érő vagyon, melyik bokor alatt, melyik hajlaton?
     Egy darabig tanakodtak, találgatták, hol kereshetnék. Aztán vették a fejszét, az ásót s a kapát, s elkezdték irtani, kapálni, ásni a domb oldalát. Kilenc kerek esztendeig tartott, míg végre, a tetőre érve, minden talpalatnyi helyet alaposan megműveltek. Nyomukban már hatalmas tengeri- s búzatáblák zöldelltek, sárgultak, mert annyi esze csak volt már a cseppet sem lusta fiúknak, hogy addig is, amíg nyomára akadnak a vagyonnak, meg aztán valamiből élni is kellett, nem hagyták bevetetlenül a földet.
     Így történt, ahogyan mondom, amikor már egy bokor se volt a dombon, s a domboldal búzát, krumplit meg efféléket termett, akkor jöttek rá, hogy mekkora vagyonra leltek, mert nincs nagyobb kincs a termőföldnél s nagyobb vagyon a szorgalomnál.
     Aki nem hinné, s van hozzá mersze, itt a fejsze, az ásó, a kapa rajta! Kipróbálhatja.






2012. december 15., szombat

Októberi csecsemő

Most néztem ezt a fimet. Igaz történet az alapja. Elég komoly film. Egy abortusz túlélő lányról szól. A valóságban Gianna Jensen a neve. Ő egy keresztény lány. A youtube-on van vele kapcsolatban több videó is.

2012. november 4., vasárnap

A legszebb ajándék

Emlékeim szerint erről a filmről még nem írtam. Ha pihentetően, de tartalmasan szeretnétek tölteni egy estét, érdemes megnézni, még a youtube-on is fent van.

Miről is szól a keresztény élet? Van egy nagyapa, aki olajmágnásként csaknem a világ ura volt. Halálához közeledve végrendeletében semmit sem mer gyerekeire/unokáira hagyni, kivéve az egyikre, akiben még lát némi esélyt.  A hagyatékot kezelő jogászára bízza unokáját, aki mindenféle különös próbán keresztül vezetgetve, eleinte gyötrelmes, aztán később megédesülő ajándékokkal halmozza el a rakoncátlankodó fiatalembert.
Ajándékként adja neki a munka örömét, az emberi kapcsolatokat, a tudás örömét, a pénz értékelésének örömét, a mosolyt, stb.

Ez az egyébként jó értelemben véve könnyed és szórakoztató film nagyban elgondolkodtatja az embert arról, hogy mennyi különös, és értékes öröm van ebben az életben, továbbá hogy milyen módszerekkel, milyen utakon próbálja Isten terelgetni az igazán boldog élet felé a sokszor rakoncátlan, tiszteletlen embert.
(a beágyazott videó csak a blogspot-on jelenik meg)


2012. október 31., szerda

Az Isten, aki énekel


Tavaly évközben elgondolkoztam azon, hogy vajon Isten, aki a dallamok megannyi változatával és gazdagságával ajándékozott meg bennünket, szokott-e énekelni? Arról sokat olvastam és hallottam, hogy létezik angyali kórus, akiknek elképzelni sem tudjuk énekük szépségét. De vajon maga az Isten énekel-e? Az akkor gyönyörűségében mindent felülmúló, tökéletes ének lehet. Ennek a kérdésnek a megválaszolása egyre fontosabbnak tűnt nekem, mert sokat változtat az istenképemen. Kérdezgettem sok embert, de biztos választ senki sem tudott adni, csak sejtéseket és találgatásokat.
Egy ideig még foglalkoztatott a kérdés, de lassan elfelejtkeztem róla. Egyik nap azonban olvastam egy könyvet, amiben volt egy bibliai vers részlet. Valamiért ennek az egynek utána szerettem volna nézni a Bibliában, hogyan szól az egész vers, mert még sosem olvastam. Isten válasza a kérdésemre a következő volt:



„Az Úr a te Istened közötted van, erős Ő, megtart, örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”
(Sofóniás 3:17)





/Ha ismertek még a Bibliában olyan helyet, ahol Istenről ír, aki énekel, írjátok le, mert arra nagyon kíváncsi lennék /

2012. október 10., szerda

Együttmunkálkodás

 A Lélek segít, hogy mennyei jellemet fejlesszünk ki 



  „"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk." (Dán 3:17-18)
  
  Mialatt ezek az ifjak üdvösségüket munkálták, Isten munkálta bennük az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Ebben áll a siker minden feltétele. Nekünk is el kell végeznünk a munkának reánk kiszabott részét, hogy Isten kegyelmében részesülhessünk. Az Úr nem szándékozik helyettünk elvégezni sem az akarást, sem a véghezvitelt. Az Ő kegyelmét azért nyerjük, hogy munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, de sohasem azért, hogy a mi törekvéseinket helyettesítse. Lelkünknek fel kell serkennie a vele való együttműködésre. Az Ő Szentlelke működik bennünk, hogy munkálhassuk a saját üdvösségünket. Ez az a gyakorlati lecke, melyre a Szentlélek meg akar bennünket tanítani.  
"Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, 
mind a munkálást jó kedvéből." (Fil 2:13)

  Az Úr együttműködik azokkal, akik komolyan törekszenek arra, hogy Őt szolgálják, mint ahogy együttműködött Dániellel és három társával. A nemes lelki tulajdonságok, valamint a magas erkölcsi színvonalon álló jellem semmi esetre sem a véletlen eredménye. Az alkalmakat Isten adja; a siker azok felhasználásától függ. A Gondviselés nyújtotta lehetőségeket nyomban fel kell ismernünk és buzgón ki kell használnunk. Sokan lehetnének kiváló emberek, ha - miként Dániel - Isten kegyelmében bízva győzelmet aratnának és Istentől kérnének erőt és alkalmasságot munkájuk elvégzéséhez.
  Arra szólítlak fel benneteket, ifjú barátaim, hogy legyetek hűek.  
Minden munkátokat végezzétek teljes szívetekből! Sohase utánozzátok a hanyagokat, akik csak félszívvel szolgálnak! Többször ismételt cselekedetek szokássá válnak, a szokás pedig kialakítja a jellemet. Az élet apróbb kötelességeit teljesítsétek türelmesen! Mindaddig, amíg kisebb kötelességek teljesítésénél alábecsülitek a hűség fontosságát, addig jellemetek alakulása nem kielégítő. A Mindenható szemében valamennyi kötelesség fontos. Az Úr mondta: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az." (Lk 16:10)  
Az igazi keresztények életében nem léteznek lényegtelen dolgok
(Messages to Young People, 147-148. oldal)”




2012. szeptember 16., vasárnap

Magáért beszél: https://www.youtube.com/watch?v=cMW6kp-2tnQ&feature=player_embedded#!

2012. szeptember 7., péntek

Einstein és Michelangelo után Pascal

Blaise Pascal művét, a Gondolatokat olvastam nemrégiben, ezekből szeretnék néhányat megosztani veletek, amik engem megragadtak:

„Minél értelmesebb valaki, annál több egyéni jelleget fedez fel az emberekben. Az átlagember nem lát közöttük különbséget.“ (7. töredék)
„Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról.“ (44. töredék)
„Ha a szenvedély valamit tenni késztet bennünket, megfeledkezünk kötelességünkről; például ha tetszik egy könyv, akkor is olvassuk, ha mást kellene csinálnunk. De hogy eszünkbe jusson a kötelesség, határozzuk el valami olyasminek az elvégzését, amit utálunk; s amikor azzal mentegetőzünk, hogy más dolgunk van, rögtön eszünkbe jut a kötelességünk.“ (104. töredék)
„Ateisták – Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb, megszületni, vagy feltámadni, az-e hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat nehéznek tartjuk: paraszti észjárás!“ (222. töredék)
„Nagyon jól el tudok képzelni egy kéz, láb, fej nélküli embert (hiszen csupán a tapasztalat tanít rá bennünket, hogy a fej fontosabb, mint a láb). De gondolkodás nélkülit nem tudok elképzelni: az kő, vagy állat lenne.“ (339. töredék)
„Minden bennünket sújtó, torkunkat szorongató nyomorúságunk ellenére is van bennünk valami elfojthatatlan ösztön, amely felemel bennünket." (411. töredék)
„Az ember oly szükségszerűen balga, hogy az is balgaság lenne, csak éppen másként, ha valaki nem lenne az.“ (414. töredék)
„A természetben található tökéletességek azt bizonyítják, hogy a természet Isten képe, míg a hiányosságok annak bizonyságai, hogy csupán a képe és nem maga Isten.“ (580.töredék)
„Az államok elpusztulnának, ha nem idomítanák gyakran törvényeiket a parancsoló szükséghez. Ezt azonban sohasem tűrte el ez a vallás, nem élt ezzel a módszerrel. Márpedig vagy ilyen megalkuvásokra, vagy csodákra van szükség. Nem szokatlan, ha valaki azáltal marad fenn, hogy meghajlik, de ez tulajdonképpen nem jelent megmaradást; s ráadásul teljes pusztulás a vége: egyetlen állam sincs, amely megélt ezer évet. De az, hogy ez a vallás (a keresztény vallás) mindenkor fenn tudott maradni, anélkül, hogy valaha is meghajolt volna, Isten kezére utal.“ (614. töredék)
„A próféták jövendöltek, de őket nem jövendölték meg előre. A szenteket megjövendölték, de ők nem jövendöltek. Jézus Krisztus megjövendölt és jövendölő.“ (739. töredék)
„Jézus Krisztus felé tekint mind a két szövetség, az Ószövetség várakozása tárgyát, az Újszövetség mintaképét, a kettő együtt középpontját látja benne.“ (740. töredék)
„A csodák nem a megtérítésre, hanem az ítéletre szolgálnak.“ (825. töredék)
„Különbség a lelkiismeret nyugalma és bizonyossága között. Bizonyossággal semmi más nem kezeskedik, csak az igazság. Semmi sem nyújt nyugalmat, csupán az igazság őszinte keresése.“  (908. töredék)




2012. szeptember 5., szerda

Michelangelo másik oldala

SZERETLEK, DE NEM...

Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem , mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.
 Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert
 imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is őt nézem, ki ok és okozat -
nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.


 

Michelangelo utolsó imája

Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.



2012. augusztus 31., péntek

Az igazak ösvénye ...

 
„A felfelé vezető út rögös és meredek … útközben számos akadállyal kell megküzdeni. Dolgoznunk kell akkor, amikor fáradtan vágyunk már nyugalom után, harcolnunk, amikor erőnk elfogyott, bíznunk, amikor reményünk szertefoszlott … De az életnek ezen a meredek útján mégis fellelhetők az öröm forrásai … 
Minden egyes felfelé vezető lépésnél … újabb sugarakat vetít az előre igyekvők ösvényére a láthatatlan Isten …”





                             „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága,
                mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
                                                          (Péld. 4:18)



2012. augusztus 20., hétfő

Jeruzsálem - filmajánló

Azok az igazán jó filmek, amik rámutatnak problémákra, kérdéseket vetnek fel, netán valamilyen szinten életszerű, életszagú példát mutatnak. Általában egy igazán jó filmet nehéz megnézi, mert megdolgozza az embert.
A 19. században létrejött egy vallási mozgalom, mely végül egy jeruzsálemi kolóniába való kitelepülésre ösztökélte híveit. Sok ember adta el otthonát, és vándorolt oda a világ sok tájáról, majd nyomorogtak, pusztán mert kellően jó fellépésű vezetők ezt Isten útjaként mutatták be.

Egy skandináv kis település keresztény lakói közé is egy vándortanító érkezik, aki sokakat késztet Jeruzsálembe. Azonban vannak akik megkérdőjelezik hitelességét, a falu két táborra szakad. Miután sokan kitelepülnek, folytatódik a történet igazán érdekes, és még annál is tanulságosabb szálakon.

A Jeruzsálem c. film bemutatja a vallási fanatizmust, és az igaz kereszténységet egyaránt. Megmutatja, hogy az igaz keresztény ha elesik, fel tud állni, és tevékenysége során az okozott kárnál nagyobb öröm jön létre. Bemutatja a keresztényt, aki az élet normális talaján áll, hat, alkot, gyarapít, még ha ez olykor nagyon nehéz is. Ugyanekkor bemutatja az őszinte, gyermekies vakhitet, amely totálisan bízik Istenben, nagyon várja eljövetelét, de nem egészséges, és életével önmaga és társai totális nyomorát okozza.

Az egyébként sokáig igen nyomasztó film valóban felüdítő lezárása után igen sok kérdés tehető fel. Hol van a vakhit, miért engedi Isten hogy sokan beleessenek a vakhitbe? Hol a határ a vezető személy megbecsülése, és a vezető személyiség "birka szintű követése" között? Mi őrizhet meg a vallási fanatizmustól, hiszen a hitelesen ábrázolt kolónia első látásra nagyon szép - és keresztényien néz ki? stb.

Másrészt, mi tette a pozitív hőst/hősöket gerincessé? Miért látta meg azt, ami társait, rokonait becsapta? Mi adta belé azt a következetes jóra törekvést, ami olykor csaknem az életébe került? Hogyan válhatok én is ilyenné?

Javasolt picit nagyobb társaságban megnézni, mert ez a film olykor a valódi világ valóban nagy feszültségeit adja át. Mindenkinek kifejezetten tudom ajánlani, aki szereti a kereszténység nagyon is életszagú ábrázolását, a nem sablonos történetvezetést (ez tuti nem holleywood-ban készült ;), szereti ha a film megmaszírozza miközben nézi, és aki ki tud lépni a filmből ha épp stresszes a cselekmény.

2012. augusztus 6., hétfő

A boldogmondások margójára

Boldogok akik  tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd,
hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük,
amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is,
ahol mások közömbösek,
mert örömes lesz az életük.
.






Boldogok, akik tudják,
hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni
a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában
a bölcsőt, az asztalt és a koporsót,
és mindháromban a diófát,
mert nem csak néznek, hanem látnak is.

Boldogok akik lenni is tudnak,
nem csak tenni, mert megcsendül a csendjük,
és titkok tudóivá válnak.
Leborulók és nem kiborulók többé.
 
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba
és nem lesznek magányosak.






Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül,
hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat
és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt,
és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait
akkor is, ha naivnak tartják őket,
mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni,
ha szavukba vágnak, ha megbántják őket
és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.





 
(Az idézet Gyökössy Endre tollából származik.)




2012. július 9., hétfő

A szentek öröksége - ajándék az Úrtól


"... Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A széles elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál." 


  
"...  Majd újabb rétet láttam, amelyet a legkülönfélébb virágok díszítettek, s mikor szedegettem belőlük, így kiáltottam fel: "Hisz ezek nem hervadnak el, sosem hervadnak el!" Azután megint másik rétet láttam, melyet gyönyörű magas, zöld fű borított, s midőn Jézus dicsőítésére hullámzott, az arany és ezüst szín pompájában tündökölt. Majd olyan mezőre léptünk, hol a legkülönfélébb állatok: oroszlán, bárány, leopárd és farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük járkáltunk és azok békésen követtek bennünket...
   Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez; nem, nem; az egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. A fák ágai fel és alá hajladoztak, s így kiáltottunk: "Biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erőkben. " Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé...
   Megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. ...A templom körüli térséget mindenfajta fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette a teret..."


2012. július 7., szombat

A hallgatás értéke


A hallgatás értéke

" Uram, állíts szájam elé őrséget, és ajkam kapujához rendelj védelmet."
(Zsolt 140;30)

A hallgatás szelídség,
   amikor nem szólsz, ha bántanak, amikor nem keresed a magad igazát,
   amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
    amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
    amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
    amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
  amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést, 
  amikor nem keresel emberi vigaszt, amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod,
  hogy a "mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
   amikor nincs versengés,
   amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
   amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
   amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
   amikor cselekedeteidet félreértik, amikor  másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.

A hallgatás hit, 
   amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
   amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
   amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked,
   hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
  amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: " Miért?"
a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott." ( Mt. 26:63)

                                                                                              Teréz anya







2012. július 4., szerda

Élet mese

"Két magzat beszélget, avagy a hívő és a szkeptikus igazsága... Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A "szkeptikus" azt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a "kis hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket
-Hülyeség - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz. Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
 - Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hivő"- de biztos sokkal világosabb, mint itt bent Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni
 - Nonszensz, lehetetlen - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal ? Micsoda hülyeség Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne. Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a szülés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mindja a kis "hívő".
 - Sosem fog működni - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után Születés után vége az egésznek Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra.
 - Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogun fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk
 - Anya ? Te hiszel az anyában? Hol van? - kérdi a kis "szkeptikus".
 - Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is léteznénk - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát Nincs is ilyen.
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra. - Néha amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogyan énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat - Majd halkan hozzáteszi: - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik."

                                                                                        forrás: lovaseva.blog.hu

"Keressék az Urat, ha ugyan kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: Mert Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk. "  
                                    /Apostolok cselekedetei 17:27-28/




 

2012. június 30., szombat

"Hadd hirdessem a te nevedet ... "


"Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! ... 
                 Beszéljétek el minden ő csodatételét. 
                     Dicsekedjetek az ő szent nevével ... " 


A Nagy Orvos lábnyomán című könyvben az alábbi idézetet olvasva - Isten kegyelméből egyre bővülő - kis csapatunk jutott eszembe.   


"A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni.
  Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta.




2012. június 26., kedd

Isten útjai


Egyszer volt egy öreg remete, aki Isten útjai ellen sokat zúgolódott. Történt azonban, hogy álmot látott, amely lecsendesítette. Megjelent előtte Isten követe, és felszólította, hogy tartson vele. Elérkeztek egy házhoz, ahol kedvesen fogadták őket.
A házigazda így szólt: "Ma örömünnepet tartok. Megbékélt velem az ellenségem, és jó viszonyunkat azzal pecsételte meg, hogy küldött nekem egy aranykelyhet."
Másnap látta a remete, hogy Isten követe fogja és elveszi a kelyhet. Nagyon felháborodott, de a követ ezt mondta: "Hallgass, ilyenek Isten útjai!"
Hamarosan megint elérkeztek egy házhoz. A zsugori házigazda szitkozódott a kéretlen vendégek miatt, és semmiben sem járt kedvükre. "Mennünk kell" - mondta Isten követe, és odaadta az aranykelyhet a házigazdának. A remete tiltakozni akart.... "Hallgass, ilyenek Isten útjai
Este egy nagyon szegény ember fogadta be őket meglepően kedvesen, pedig neki magának és egész családjának alig volt mit ennie. Miután elköszöntek onnét, a követ felgyújtotta a szegény ember házát.
A remete magánkívül próbálta megakadályozni.... "Hallgass, ilyenek Isten útjai!"
A harmadik napon egy sötét tekintetű, magába fordult emberhez érkeztek. Csak a kisfiával bánt kedvesen, mert őt nagyon szerette. Amikor másnap útnak indultak, ezt mondta az ember: "Én nem tudlak elkísérni benneteket, de a kisfiam veletek mehet a hídig. Vigyázzatok a gyerekre!"
"Isten vigyáz rá" - válaszolta a követ, de aztán belökte a gyereket a hídról a folyóba.
"Te képmutató ördög" - kiáltotta a remete, "ezek nem Isten útjai..."
A követ abban a szent pillantásban fénylő angyallá változott.
"Halld meg amit mondok:
A kehely meg volt mérgezve. Azt a kedves embert a haláltól mentettem meg, a zsugori viszont a halált itta ki belőle.  A szegény ember kincset fog találni, miközben újból felépíti a házát, és az majd minden szükségéből kisegíti. Az az ember akinek a fiát az áradatba taszítottam, súlyos bűnöző. A gyerek, akit nevelt, gyilkos lett volna, ha nem avatkozom közbe. Elveszítése viszont majd megtérésre indítja az apát.
Most láttál valamit Isten rejtett bölcsességéből. Ezentúl tiszteld az Ő útjait!"

2012. június 1., péntek

Szeretni és elégedettnek lenni


Mindenki vágyik arra, hogy valakinek teljesen odaadhassa magát – hogy mély, lelki kapcsolata legyen valakivel; teljesen, kizárólagosan szeressék.

De Isten azt mondta a keresztényeknek: „Addig nem, amíg teljesen elégedett nem leszel, telített és nyugodt az Én szeretetemben. Amíg elégedettségedet meg nem találod Bennem, amíg nem leszel alkalmas a tökéletes emberi kapcsolatra, amelyet Én terveztem számodra.
Egységben Velem – ez kizár bárkit vagy bármi mást és bármi más vágyat és kívánságot. Azt szeretném, ha abbahagynád a tervezgetést! Ne kívánj, engedd, hogy neked adjam a legizgalmasabb tervet ami létezik: egy olyat, amelyet el sem tudsz képzelni, mert azt akarom, hogy a legjobbat kapd!

Kérlek, engedd meg, hogy idehozzam hozzád – te csak figyelj Engem!
Várd a leghatalmasabb dolgokat – folytasd a megismerését létezésem elégedettségének, folytasd a tanulást, a megfigyelését azoknak a dolgoknak, amelyeket mondok neked… várnod kell!

Ne nyugtalankodj! Ne aggódj! Ne nézelődj, hogy másoknak milyük van, vagy Én mit adtam nekik! Ne nézz azokra a dolgokra, amikről úgy gondolod, hogy szeretnéd!
Te csak nézz el messzire: fel, Rám, különben elhalasztod azt, amit mutatni szeretnék neked. És akkor, amikor kész leszel, azzal a szeretettel leplek meg, amely csodálatosabb, mint amilyet álmodni lehet!
Tudod, amíg készülsz, és amíg az, akit Én szántam neked készül… – most ebben a pillanatban is munkálkodom, hogy mind a ketten egyszerre legyetek készen – addig még mindkettőtöknek meg kell tanulnotok elégedettnek lenni kizárólag Velem és azzal az élettel, amelyet Én szántam nektek! Különben nem fogjátok tudni megtapasztalni azt a szeretetet, amely példázza a kapcsolatot Velem… és ez a tökéletes szeretet!

És kedvesem, azt szeretném, hogy megkapd ezt a csodálatos szeretetet! Szeretném ha látnád, hús testben azt a képet, amely a Velem való kapcsolatodat jelképezi és hogy nagy mértékben, ténylegesen élvezd az örökké tartó egység gyönyörét, tökéletességét és szeretetét, amelyet Én ajánlok neked Magammal!

Tudd, hogy nagyon szeretlek! Én vagyok a Mindenható Isten, higgy és légy elégedett!”

(az idézet eredetét nem tudom, de szerintem nagyon jó útirányt mutat)

2012. április 27., péntek

Megkeresse és megtartsa az elveszettet

"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett."
Lukács 19,10

Ezt olvastam most reggel. Azt hiszem, ez az, amiben Isten munkatársaknak hív minket és másokat is.

2012. április 24., kedd

Isten tudja, mit csinál!

Felnéztem facebookra, és ezeket találtam:

‎"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!" (Fil 4,6)

"Isten nem csak egy időpontot szeretne a naptáradban. Szeretne részt venni minden tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban, sőt, minden gondolatodban." (Rick Warren)

"Tarts ki! Isten tudja, mit csinál!"

Ez nekem most megnyugtató és bíztató volt.

2012. április 22., vasárnap

A csapat egy része hétvégén összejött...

Szombaton sétáltunk a tónál :)

Keresd a képen az oda nem illő tárgyat ;)

Vasárnap látunk lovakat :)

Napközben kacsák hápogtak a konyhából. És feltaláltuk a Banános-Mézes-Kenyeret ®

Amikor hallgattuk vasárnap az előadást, és amikor szó volt benne a közösség szerepéről, hogy milyen lényeges, azt éreztem akkor, hogy milyen jó, hogy a gyertyafény csapat része lehetek. Nekem sokat jelent.

2012. április 10., kedd

Tevékenység az ifjúságért

Ma akadtam rá Ellen White- Életünk és munkánk című könyvében egy részre (17. oldal), ami különösen felkeltette az érdeklődésemet, éppen azért, mert mi is ebben a helyzetben vagyunk mostanság. :) Szerintem nagyon motiváló.

"Tevékenységem az ifjúságért

Összejöveteleket rendeztem ifjú barátaimmal, akikből egyesek sokkal idősebbek voltak nálam, sőt egyes személyek már házasok voltak. Közülük sokan hiúk és gondtalanok, tapasztalatomat haszontalan fecsegésnek tartották és nem engedelmeskedtek kérésemnek. Mégis elhatároztam, hogy nem hagyom abba törekvésemet, míg ezek a kedves lelkek, kiknek sorsát szívügyemmé tettem, át nem adják magukat Istennek. Több éjszakát töltöttem imában azokért, kiket kikerestem és összehoztam, hogy tegyek értük valamit és imádkoztam értük.
Egyesek csak kíváncsiságból jöttek, hallani akarták vajon mit akarok mondani, mások azt gondolták, hogy nem vagyok öntudatomon, mert törekvésemben még akkor is állhatatos voltam, ha semmi érdeklődést nem tanúsítottak. Minden kis összejövetelünkön folytattam intéseimet és mindegyikért imádkoztam, míg mindnyájan Jézusnak átadták magukat, és megbocsátó szeretetének érdemeit elismerték. Mind megtértek Istenhez. Éjszakánként álmaimban lelkek üdvéért tevékenykedem. Ilyen időkben különös személyekkel kerültem össze, ezeket később felkerestem és imádkoztam velük. Egy eset kivételével, mind átadták magukat az Úrnak. Néhány, a formákhoz ragaszkodó testvérünk félt, hogy túl buzgó vagyok a lelkek térítésénél, de az idő olyan rövidnek tetszett nekem, hogy mindnyájunknak, ki a halhatatlanságban reménykedünk és Krisztus visszajövetelét várjuk, állandóan munkálkodnunk kellene azokért, kik még bűnösök és így a pusztulás borzasztó örvényében vesztegelnek.
Bár még nagyon fiatal voltam, mégis a megváltási terv egész világos volt előttem. Személyes tapasztalatom olyan különleges volt, hogy elmélkedve felettük tudtam, hogy kötelességem a drágán vásárolt lelkek üdvösségéért munkálkodni és imádkozni és Krisztust minden alkalommal megvallani. Egész lényemet a Mester szolgálatársa szenteltem. Bármi jöjjön is, elhatároztam, hogy Istennek tetsző módon élek, mint olyan, aki az Üdvözítőt és az igazak megjutalmazását várja. Mint kisgyermek járultam az én mennyei Atyámhoz, hogy megkérdezzem, mit cselekedjek. Ha aztán kötelességem világossá vált előttem, a legnagyobb boldogságom annak elvégzése volt. Gyakran sajátságos próbákkal találtam magam szemben. Olyanok, kik tapasztaltabbak voltak, mint én, megpróbáltak engem visszatartani és hitem buzgóságát mérsékelni, mivel azonban Jézus belegyező mosolya világította meg életemet és Isten szeretete élt szívemben, örvendező lélekkel folytattam utamat. "

A közösségnek ára van

Az alábbi kisvideo igen különleges és meghökkentő példát mutat a közösségre. Nem mondom, hogy könnyű látvány egy torreádor baleset, azonban az a hihetetlen önfeláldozás, amit a segítségére sietők tanúsítanak, nagyon különleges.

2012. április 3., kedd

Isten eszköze a misszióban

Erdődi Peti említette egy prezentációjában, hogy van egy érdekes könyv a bestsellerek között. Az önálló művek között, a 100 - 50 millió db eladott példány - csoportban található, 60 millió példányszámmal.
Talán már mindannyian tudjátok, hogy melyik ez a könyv, de azért érdemes ismerni a hivatkozási forrást. Ha valaki mégsem ismerné, ülve nézze meg! ;) Én bizony meglepődtem, amikor láttam.

2012. március 23., péntek

Mit beszélnek a gyertyák? 2/2

(Ez egy régebbi bejegyzés, régebben írtam [kb 4 hónapja], de akkor azt éreztem, korai lenne publikálni. Most publikálom. A gyertyás könyv egyes részleteit tartalmazza, amik megragadták a figyelmemet.)

Olvastam tovább a könyvet, és a következőkre lettem figyelmes:

31-32. oldal:

"a harctérre csak azok vágyakoznak, akik a veszedelmeket nem ismerik..."
"...micsoda borzalmas pusztítást vinne véghez a háború ezen a békés és pompás vidéken. Ha itt egyszer háború törne ki, rettenetes, szomorú kötelességem lenne ezeket a békés otthonokat megsemmisíteni! Akár győzelem, akár vereség a vége, a háború mindenképpen szerencsétlenség!"

Gyertya és a lepke... "Rövid és kárhozatos gyönyörűség."
"A bűn ígéri, hogy kinyitja a szemet, és közben - beleégeti magát a lélekbe."

34. oldal:

"festett gyertyáink bőven vannak, de valódi világosságunk nincs elég!"

"Azok a gyertyák, melyeket nem a tulajdon lángja emészt meg, nem adnak világosságot."
(Itt az jutott eszembe, hogy a láng megemészti a gyertyát... És ez jó, mert Isten világossága megemészti az ember világiasságát.)

35. oldal:

Gyertyás láda: egy bezárt doboz tele meggyújtatlan gyertyákkal. Így egy szikrányi világosságot sem képes adni.

Azt jutott eszembe még, hogy az ige olvasásához is szükség van a gyertya fényére! Fény nélkül nem látható az írás!

36-37. oldal:

"Az Úr arra rendelte az Ő népét, hogy a "világ világossága" legyen (Mt 5,14), és amilyen a gyülekezet, olyanok a tagjai is. Hogy valóban hasznosak lehessünk, ahhoz kegyelemre van szükségünk."

"A gyertyák - akár ládaszám - hasznavehetetlenek, ha a tűz meg nem gyújtja a kócot, és természetesen a magányos gyertyára is ugyanez vonatkozik. Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat. De... nincs az az ember, aki a másikkal képes volna közölni azt, amivel őmaga nem rendelkezik. Sohasem gondolja valaki, hogy embertársát "megmentheti" ha a saját megmentésében még nem biztos, ha nincsen hitbeli tapasztalata!"

"Aki prédikátor vagy tanító akar lenni, még mielőtt megtért, és az isteni életet elfogadta, balgaságot követ el. Annyit tesz, mint az az ember, aki nem égő gyertyával akar egy másikat meggyújtani! Vagy egy egész termet díszes tartóba tett, - de meg nem gyújtott - gyertyával akar megvilágítani. Viszont ha eleven láng ég benne, egyik láng égésbe hozza a másikat, akár mindet, amelyikkel csak kapcsolatba kerül."

"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."

"Akármilyen szépek a gyertyák - akármilyen jó képességűek és műveltek az emberek, felülről való világosság nélkül mind egyformán hasznavehetetlenek. Egy megtért iparostanonc a műhelyben több eredményt érhet el az élet előmozdításában, mint az újjá nem született tudósok vagy más "elit" emberek egész serege. Mint ahogyan egyetlen szál meggyújtott faggyúgyertya szerény világosságánál mégis többet látunk, mint egész láda meg nem gyújtott gyertya mellett. Csekély, emberek által talán le is nézett képesség, ha az isteni élet lángja hevíti, több eredményt ér el, mint akár tíz talentum, Isten erejének híján."

"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."

"Elgondolkozhatunk azon is, hogy mi a tűz? Az égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. Szinte el sem tudjuk képzelni, mire képes. Mint ahogyan a fény terjedési sebességéit is csak tudósok számították ki, a szemlélő annyit vesz észre, hogy igen messze és azonnal látható! De azt is tudjuk, hogy ha a láng útjában éghető anyagra talál, azt meggyújtja."

38. oldal:

"Mi dolgozunk, tesszük, amit tudunk, de az eredmény Isten titka. Egyet azonban jegyezzünk meg Urunk szavaiból, hogy a Tőle kapott világosságot tartóba tegyük, és ne takarjuk le semmiféle vékával!"

39. oldal:

"Az emberiség minden nemzedékének szüksége van világosságra, és azt leginkább a kortársaktól kapják."

"A mi dolgunk az, hogy a világosságot engedjük fényleni, az pedig, hogy a saját gyertyáink fénye milyen eredményt ért el, mekkora területet világított be, és mennyi embernek mutatott utat... - azt bízzuk Urunk megítélésére!"

"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"

40. oldal:

"Senki ne aggódjon azért, ha kicsi, vékony, jelentéktelen, csak égjen a fénye, mint a gyertyáé! Világítson, ahogy tőle telik, ahogy csak tud, és Isten megáldja őt!"

"Az Út fölhasználta a rejtekben élőket, és ma is fölhasználja, mint eszközöket, hogy általuk rávilágítson azokra, akik a gyülekezetben majd fénylenek, mint a csillagok."

"Isten szolgálatában fejlődik az ember legjobban. Itt tanulnak meg beszélni a némák. Olyan is az Ő szolgálatában történik csak meg, hogy egyetlen ember képes egész tartományt befolyásolni."

41. oldal:

"...az ember... Isten kezében lehet gyertya, amelyet Ő gyújt meg, és akkor a fénye a legtávolabbi időbe is képes világítani."

42. oldal:

"...az olyan gyertya, amelynek nincs megfelelő tartója, nem használhatjuk világításra!"

43. oldal:

"Tanulhatunk attól az embertől, aki minden beszélgetést, bármilyen témájú legyen, úgy tud hasznosítani, hogy az üdvösség kérdése felé irányítja, és fölkelti a beszélgetőtársában az érdeklődést. Mert ugye azt mondjuk arra, aki egy jól fölszerszámozott lovon lovagol, hogy ügyes, rátermett ember, de aki arra képes, hogy egy megbokrosodott lovat megfékezzen, az még annál is több!"

44. oldal:

"Ha irodalmi nyelven tudunk az evangélium érdekében bizonyságot tenni, legyünk hálásak érte, de azért azt se feledjük el, hogy a gyámoltalanok vallástételét is meg tudja áldani."

"Előfordul, hogy olyan helyen van szükségünk gyertyára, - mondjuk egy félreeső bódéban -, hogy nincs gyertyatartó, viszont a világosságra szükségünk van. Körül kell néznünk, mi akad a kezünk ügyébe, ami használható lehetne erre a célra! Ha például egy sörösüveg nyakába beleállíthatjuk, az éppen olyan jó szolgálatot tesz, mintha valami ezüst tartóban lenne! Senki nem találna ellene kifogást, különben is a homály mindenkit zavar, és olykor gyorsan kell határozni, pótolni a hiányt."

"Hányszor használ fel az Úr hiányos képzettségű embereket! És hányszor szerzett nekik tiszteletet, hiszen a feladatot, amire igénybe vette őket, elvégezték."

"...a felületesség, pongyolaság - esetleg durva kifejezés nem tűrhető meg az Ige szolgálatában!"

45. oldal:

"Adjunk világosságot, és tegyük azt a legjobb tartóba, amivel csak rendelkezünk!"

"Ha valaki úgy érzi, hogy egymaga nem sok eredményt ér el, vegyen maga mellé másokat, egy segítőtársat legalább, és dolgozzanak ketten együtt! A jóirányú szövetkezés, az egy akarattal végzett szolgálat annyi, mint világosság!"

"...sok kis fény több világosságot tud nyújtani, mint egyetlen nagy lámapa."

"A gyülekezet egyszerű tagjainak egyakaratú, közös munkája több áldást tud nyújtani a környezetnek, mint egyetlen nagytudású szónok. A közös akaratú, szolgálatra készen álló emberekkel Isten áldást tud küldeni egész országokra is."

46. oldal:

"Imádkoznunk kell azért is, hogy az Úr vezéreljen hozzánk olyanokat, akik ezekben a homályos időkben, mint kimagasló gyertyák, világosságot áraszthatnak! Szükségünk van olyan emberekre, akik alkalmasak arra, hogy a közösség tagjait vezetni tudják!"

47. oldal:

"AZ előítéletes magatartásba bele is lehet csontosodni, és akik így járnak, talán nem is sejtik, hogy elsősorban önmagukat fosztják meg az áldásoktól."

"...dr. Taylor a Bibliát már vagy tízszer végig olvasta, de Krisztus istenségét sehol sem találta benne. ...Newton ette megjegyezte: - Igen, mert ha tízszer is megpróbálnám egymás után, hogy egy fényoltó süveggel ellátott gyertyát meggyújtsak, mind a tíz kísérlet eredménytelen maradna!"

"Aki egy igazság ellen ágaskodik - akárki kipróbálhatja -, bizonyos, hogy a mellette bizonyító okokat még keresve sem találja meg." (nem jut világossághoz, akkor sem, ha már szeretné is)

48. oldal:

"...a legsüketebb ember, aki nem akar hallani."

49. oldal:

"Tudok valakiről, aki homályosan látott, azt hitte, hogy valahol letette a gyertyáját, nem emlékezett rá, hol, ezért fölforgatta érte az egész lakást, éspedig a kezében tartott égő gyertya segítségével.
...hozzájuk hasonló az az ember, aki kegyelmi állapotát illetőleg tele van félelemmel, kétséggel, és éppen a kegyelem világossága mellett keresi a kegyelem benső ismertetőjeleit."

51. oldal:

"Akikben van bölcsesség s égi fény,
máson ne gondolkozzatok,
mint hogy a lelkek sötét rejtekén
minél több mécsest gyújtsatok!"

52-53. oldal:

Viharlámpák: "Fújhat a szél, eshet az eső, nem olthatja ki a fényt, pedig egészen közönséges gyertya ég benne, de védőburok veszi körül. Világít az üvegen át. A gazdaember magával viszi az udvarra, istállóba, padlásra, pincébe, megvilágítja útját a hóban is. A hajók fedélzetén is nélkülözhetetlenek az ilyen lámpák, a viharos tengeren.
Ilyen olthatatlan fény az evangélium. Isten óvja a fényt, bármilyen rosszakaratú széljárás akarná kioltani a szent lángot. ... A fényhordozó emberek is az Úr védelme alatt élnek, olyan oltalom az, mint a viharlámpa védőburka, tökéletesen veszélymentes a világítás."

54. oldal:

"Istennek számtalan lehetőség van arra, hogy az övéit megóvja, Ő a legbiztosabb tartója a Benne lévő világosságnak!
A legerőtlenebb élet is biztos, ha Krisztusban rejtőzik el."

Aki kisebb vétkeket megenged: "az olyan, mintha egy védőburokba tett lámpának van gyengébben óvott oldala, és a szél éppen ott éri. ... Gyenge oldalunkat az ellenség hamar észreveszi, és ott támad, ahol nem számítunk rá. E világ fejedelme oda irányítja nyilait, ahol sebezhetők vagyunk."

"...a hívő ember gyertyájának egyetlen biztos védőburka az Úr Jézus Krisztus. Ha másban bízik, olyan lesz, mint az összetört lámpák. Krisztuson kívül senki és semmi nem biztos, Ő a tökéletes védelem. Csak Ő egyedül!"

55. oldal:

"Amit a világi embernél talán elnéznek, azt erősen fölróják a keresztény embernek, és ez így helyes. Méltó és igazságos, hogy Krisztus követőitől mást várnak!"

"Vigyázzunk a lámpánk tisztaságára! Nem hozhatunk szégyent az evangélium fényére! A kimagasló helyen élő személyiséget nagyítóval vizsgálják az emberek."

"akik az Úr ügyében munkálkodtok, legyetek tiszták jellemetekben, erkölcsi és szellemi értelemben! Minél nagyobb a világosságotok, azt észreveszik az emberek, és annál többen figyelnek rátok!"

56. oldal:

"a betegség és szenvedés nem tartozik az emberi természet örömteli állapotába, mégis adhat az embernek világosságot: fölismerheti saját esendő voltát, esetleg hálátlanságát, helytelen magatartását, ha a betegség miatt tétlenségre kényszerült és elgondolkozott, ha könyörgéseiben Isten előtt világosságot kapott."

"Jó nekünk, ha veszteségünk mások számára nyereség! Ha lelkünk ezáltal jobban világít, még dicsekedhetünk gyengeségeinkkel is."

58. oldal:

"...a vékát (nagyobb kétfülű kosarat) egészen másra kell használni, semmint arra, hogy a lámpát letakarjuk vele! Megváltónk is az oktalanságot szemléltette a hasonlatban. Lelki-szellemi értelemben mégis vannak olyanok, akik szívükben megtapasztalták a kegyelmet, mégis az a véleményük önmagukra nézve, hogy képtelenek az Úr ügyében valami szolgálatra."

59. oldal:

"...a véka megfelelhet lámpatartónak is, vagyis a lámpa helyezendő a vékára, nem a véka a lámpára! Akkor a világosság jobban látható!"

"...megállapíthatjuk, hogy amit az ember akadálynak néz, azt fölhasználhatja akár előnynek is!"

60. oldal:

"A hit művészete, hogy az akadályokat segédeszközökké alakítja!"

"A világosság utat tör magának, és eléri célját. Világít! A hívő ember szellemi élete is utat tör Isten dicsőségére és tiszteletére. Ezt nem lehet megakadályozni."

62-63. oldal:

"...a legjobb gyertya sem képes egészen tiszta világosságot árasztani! ... Képesek vagyunk a tökéletességre, de teljes tökéletességet nem tudunk elérni! A kegyelem tesz bizonyos mértékben tökéletessé bennünket, de majd csak a megdicsőüléskor tűnik el egészen a bűnök nyoma."

Kopasztó-olló: "eltávolítja a makacsul rátapadt szennyet. ... A keresztények számára ezek a fenyítékek. Isten fenyítékei szeretetből származnak. Ezért, ha valakit inteni akarunk, esetleg fenyítést alkalmazni, azok csak szeretetből származzanak! ... Ügyelni kell arra, hogy a lángot az ilyen tett el ne oltsa. ...nem szabad haragból, indulatból. Kis tévedéseket nem szabad gonoszságnak minősíteni...
Mint ahogyan a gyertya tisztításánál arra kell vigyázni, nehogy a munkánál eloltsuk a lángot, olyan óvatosnak és szinte gyöngédnek kell lennünk, ha inteni akarunk."
(Itt eszembe jutott ez az ige: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." Kol. 3:16)

"Ami nem válik díszére a keresztény közösségre, arról - ha már mást nem tehetünk, legalább hallgassunk róla! Ne terjedjen a rágalmazó beszéd! Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, úgy bánjatok ti is belük! (Lk 6:31)
...a barátságtalan és sértő megjegyzéseket vessük félre! Többet árthatnak, mint használnak!"

Fejjel lefelé fordított gyertya: "ha életünkben az alantas dolgok kerülnek hatalomra, ... a világosság lángja nem lobog!"

64-65. oldal:

"A világosságot pazarolni is lehet...
A gyertya fontosabb része a világításhoz a gyertyabél! Nem látszik, mert nem kívül van, ezért azután előnyben részesítjük a szép, vastag, nagy térfogatú gyertyákat. De előfordult már, hogy ilyen tekintélyes gyertya alig adott világosságot, alig volt benne zsír, csak egy kevés a bél körül, a többi része - ami a legláthatóbb volt rajta, a többi része kemény volt és hideg.
Minden embernek van szíve, mégis némelyeknél túlteng az értelem, noha szükség van arra is, de a szív erejének kell azt is átadnia!
... A meleg szív és lelkesedés többre képes, mint a fagyos, hideg méltóság."

Egy puritán prédikátor egyszer egy műveltebb hallgatóság előtt prédikált, ezért igyekezett választékosabb stílusban beszélni. A végén odalépett hozzá egy szegény ember, aki sokszor hallgatta őt, és azt mondta, hogy "eddig olyan jól megértett mindent, gazdag lelki-szellemi táplálékot kapott, de most éhesen távozik, mert ebből a prédikációból alig értett valamit! Valóban, lehet olyan prédikáció is, amely annyi ismeretet és tudományos dolgot zúdít a hallgatókra, hogy végeredményben semmi sem kerül a szívekbe. Néha többet mond az Üdvhadsereg egyszerű, de lelkes katonája, mint egy magas képzettségű bölcsész méltósággal előadott beszéde."

65. oldal:

Kalitka a gyertya körül, hogy az óvatlanok miatt ne keletkezzen tűz.
"Nos, a fiatalok nem szívesen fogadják el az idősebbek elővigyázatosságát, óvatosságát, pedig nem lenne szabad, hogy az elővigyázatosság megrontsa az örömüket!"
"...a dróthálót felcserélhetjük pl. üvegburokkal, az nem zavarja a fény terjedését, a világosságot sem csökkenti. Legyünk okosak és találékonyak az életben! Nem szükséges mindent elnyomni magunkban, ami az életet vidámmá és boldoggá teheti, értelemmel, szível kiegyensúlyozhatjuk életünk vitelét. Nem szükséges eloltani a lámpát csak azért, mert attól félünk, hogy a láng esetleg fölgyújtja a házat..."
(ezen elgondolkodtam, elsőre kicsit nehezen értettem, miről van szó)

66. oldal:

"Csak a bűnt gyűlöljük, attól tartsuk magunkat távol, de tudjunk örülni igazán annak, ami kedves, szép és tiszta!"

67. oldal:

"...életüvegünk homokja is nagyon hamar lepereg. ... Ez azonban nem szomoríthat el bennünket, ha hiszünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, nem kívánhatjuk az ellenkezőjét, hiszen minél gyorsabban repül az idő, annál hamarabb érünk Őhozzá!"

"Akik unatkoznak, nem tudják, miként üssék agyon a sok szabadidőt, azok hamar ráeszmélnek, hogy nem ők ütik az időt, hanem az idő őket."

Túlságosan sokat tevékenykedő ember: "mindkét végén égeti a gyertyát!"

"A gyertya lángját oktalanul nem szabad égetni! Például fényes nappal! Az oktalanság."

68. oldal:

!!!!!!! "Fiatalok! Tartsátok magasra a gyertyátokat, azt a világosságot, amit Isten adott eddig, és igyekezzetek annak a fényénél mielőbb az atyai házhoz!" !!!!!!!

"Van úgy az életben, hogy az ördög olyan támadást indít egy hívő ellen, mintha el akarná oltani a világosságát, és mi történik? Annál fényesebben világít! Előbb csak fénylett, most ragyog! ... A kísértés, a próba, sok viszontagság szellemi életének javát szolgálják."

69. oldal:

Befejezésül tegyünk még egy igen egyszerű kísérletet. Mondjuk, hogy gyertyafénynél akarunk olvasni, és két gyertyánk van: egy hosszabb és egy rövidebb. Megvan a módja, hogyan állítsuk föl, ha jól akarunk látni. Ne tegyük előre a hosszabbat, mert árnyékot vet a könyvre, viszont ha előre teszem a rövidebbet és mögéje a hosszabbat, nagyszerűen látok! - Mi ebben az erkölcsi tanulság? Az, hogy a tisztelet helyét - az elsőséget - engedjük át mindig a gyengébbeknek! Kerüljük el, hogy valami módon árnyékot vessünk rá!"

Iskolás ünnepségen: a kicsik mennek elől, és a nagyobbak hátul. "...a nagyobbak ellátnak a kicsik feje fölött..." És így elkerülik azt is, hogy "a nagyobbak - gyorsabban, hosszabb lépésekkel - olyan menetelést kezdjenek, amihez a kisebbek nem tudnak megfelelően alkalmazkodni, és lemaradnának! A lépéstartás pedig fontos az összetartozók között." (Szerintem ebben nagy tanítás van!!)
"A gyülekezeti tagoknál is ez a helyes módszer, illetve a jó magatartás: megadni a gyengébbeknek az előnyt. Az erősebbek, a nagyobbaknak látszók nem lehetnek annyira elfoglalva a saját gondolataikkal, hogy ne vegyék tekintetbe a sokkal egyszerűbb testvérek nézeteit is. Nem jó dolog az első helyeket elfoglalni! Legyünk előzékenyek másokkal szemben, akkor mindenki előtt a közösség jóléte lebeg, akkor nem foglalkozik senki a kelleténél többet önmagával, ha tekintetbe veszi a másik embert, a testvérét is."

"...bármikor, ha akár ünnepélyes alkalmakkor díszes gyertyákat látunk, akár szükségből, áramszünet idején vesszük a kezünkbe, legyen tudatunkban az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a világ világossága, és Ő tőlünk is azt kívánja, hogy világítsunk a Tőle kapott fénnyel mindenütt, amerre megfordulunk!"

Utóhangzás a száz éve leírtakhoz:

"Ami azonban nem változott száz esztendő óta sem: az Ige világossága!
Isten kegyelme szól a gyertyák hasonlatában is hozzánk! Ma is!
Az Ószövettség evangélistája, Ézsaiás, és az Újszövettség prófétája, János apostol mondják el ezt:
...a füstölő mécsest nem oltja el! (Ézs. 42,3)
...Krisztus jár a mécs (gyertya)tartók között! (Jel 1,13)"
Eredeti háttér | Orion köd | Világító torony | V.torony 2 | V.torony 3 | V.torony 4