(Ez egy régebbi bejegyzés, régebben írtam [kb 4 hónapja], de akkor azt éreztem, korai lenne publikálni. Most publikálom. A gyertyás könyv egyes részleteit tartalmazza, amik megragadták a figyelmemet.)
Olvastam tovább a könyvet, és a következőkre lettem figyelmes:
31-32. oldal:
"a harctérre csak azok vágyakoznak, akik a veszedelmeket nem ismerik..."
"...micsoda borzalmas pusztítást vinne véghez a háború ezen a békés és pompás vidéken. Ha itt egyszer háború törne ki, rettenetes, szomorú kötelességem lenne ezeket a békés otthonokat megsemmisíteni! Akár győzelem, akár vereség a vége, a háború mindenképpen szerencsétlenség!"
Gyertya és a lepke... "Rövid és kárhozatos gyönyörűség."
"A bűn ígéri, hogy kinyitja a szemet, és közben - beleégeti magát a lélekbe."
34. oldal:
"festett gyertyáink bőven vannak, de valódi világosságunk nincs elég!"
"Azok a gyertyák, melyeket nem a tulajdon lángja emészt meg, nem adnak világosságot."
(Itt az jutott eszembe, hogy a láng megemészti a gyertyát... És ez jó, mert Isten világossága megemészti az ember világiasságát.)
35. oldal:
Gyertyás láda: egy bezárt doboz tele meggyújtatlan gyertyákkal. Így egy szikrányi világosságot sem képes adni.
Azt jutott eszembe még, hogy az ige olvasásához is szükség van a gyertya fényére! Fény nélkül nem látható az írás!
36-37. oldal:
"Az Úr arra rendelte az Ő népét, hogy a "világ világossága" legyen (Mt 5,14), és amilyen a gyülekezet, olyanok a tagjai is. Hogy valóban hasznosak lehessünk, ahhoz kegyelemre van szükségünk."
"A gyertyák - akár ládaszám - hasznavehetetlenek, ha a tűz meg nem gyújtja a kócot, és természetesen a magányos gyertyára is ugyanez vonatkozik. Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat. De... nincs az az ember, aki a másikkal képes volna közölni azt, amivel őmaga nem rendelkezik. Sohasem gondolja valaki, hogy embertársát "megmentheti" ha a saját megmentésében még nem biztos, ha nincsen hitbeli tapasztalata!"
"Aki prédikátor vagy tanító akar lenni, még mielőtt megtért, és az isteni életet elfogadta, balgaságot követ el. Annyit tesz, mint az az ember, aki nem égő gyertyával akar egy másikat meggyújtani! Vagy egy egész termet díszes tartóba tett, - de meg nem gyújtott - gyertyával akar megvilágítani. Viszont ha eleven láng ég benne, egyik láng égésbe hozza a másikat, akár mindet, amelyikkel csak kapcsolatba kerül."
"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."
"Akármilyen szépek a gyertyák - akármilyen jó képességűek és műveltek az emberek, felülről való világosság nélkül mind egyformán hasznavehetetlenek. Egy megtért iparostanonc a műhelyben több eredményt érhet el az élet előmozdításában, mint az újjá nem született tudósok vagy más "elit" emberek egész serege. Mint ahogyan egyetlen szál meggyújtott faggyúgyertya szerény világosságánál mégis többet látunk, mint egész láda meg nem gyújtott gyertya mellett. Csekély, emberek által talán le is nézett képesség, ha az isteni élet lángja hevíti, több eredményt ér el, mint akár tíz talentum, Isten erejének híján."
"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."
"Elgondolkozhatunk azon is, hogy mi a tűz? Az égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. Szinte el sem tudjuk képzelni, mire képes. Mint ahogyan a fény terjedési sebességéit is csak tudósok számították ki, a szemlélő annyit vesz észre, hogy igen messze és azonnal látható! De azt is tudjuk, hogy ha a láng útjában éghető anyagra talál, azt meggyújtja."
38. oldal:
"Mi dolgozunk, tesszük, amit tudunk, de az eredmény Isten titka. Egyet azonban jegyezzünk meg Urunk szavaiból, hogy a Tőle kapott világosságot tartóba tegyük, és ne takarjuk le semmiféle vékával!"
39. oldal:
"Az emberiség minden nemzedékének szüksége van világosságra, és azt leginkább a kortársaktól kapják."
"A mi dolgunk az, hogy a világosságot engedjük fényleni, az pedig, hogy a saját gyertyáink fénye milyen eredményt ért el, mekkora területet világított be, és mennyi embernek mutatott utat... - azt bízzuk Urunk megítélésére!"
"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"
40. oldal:
"Senki ne aggódjon azért, ha kicsi, vékony, jelentéktelen, csak égjen a fénye, mint a gyertyáé! Világítson, ahogy tőle telik, ahogy csak tud, és Isten megáldja őt!"
"Az Út fölhasználta a rejtekben élőket, és ma is fölhasználja, mint eszközöket, hogy általuk rávilágítson azokra, akik a gyülekezetben majd fénylenek, mint a csillagok."
"Isten szolgálatában fejlődik az ember legjobban. Itt tanulnak meg beszélni a némák. Olyan is az Ő szolgálatában történik csak meg, hogy egyetlen ember képes egész tartományt befolyásolni."
41. oldal:
"...az ember... Isten kezében lehet gyertya, amelyet Ő gyújt meg, és akkor a fénye a legtávolabbi időbe is képes világítani."
42. oldal:
"...az olyan gyertya, amelynek nincs megfelelő tartója, nem használhatjuk világításra!"
43. oldal:
"Tanulhatunk attól az embertől, aki minden beszélgetést, bármilyen témájú legyen, úgy tud hasznosítani, hogy az üdvösség kérdése felé irányítja, és fölkelti a beszélgetőtársában az érdeklődést. Mert ugye azt mondjuk arra, aki egy jól fölszerszámozott lovon lovagol, hogy ügyes, rátermett ember, de aki arra képes, hogy egy megbokrosodott lovat megfékezzen, az még annál is több!"
44. oldal:
"Ha irodalmi nyelven tudunk az evangélium érdekében bizonyságot tenni, legyünk hálásak érte, de azért azt se feledjük el, hogy a gyámoltalanok vallástételét is meg tudja áldani."
"Előfordul, hogy olyan helyen van szükségünk gyertyára, - mondjuk egy félreeső bódéban -, hogy nincs gyertyatartó, viszont a világosságra szükségünk van. Körül kell néznünk, mi akad a kezünk ügyébe, ami használható lehetne erre a célra! Ha például egy sörösüveg nyakába beleállíthatjuk, az éppen olyan jó szolgálatot tesz, mintha valami ezüst tartóban lenne! Senki nem találna ellene kifogást, különben is a homály mindenkit zavar, és olykor gyorsan kell határozni, pótolni a hiányt."
"Hányszor használ fel az Úr hiányos képzettségű embereket! És hányszor szerzett nekik tiszteletet, hiszen a feladatot, amire igénybe vette őket, elvégezték."
"...a felületesség, pongyolaság - esetleg durva kifejezés nem tűrhető meg az Ige szolgálatában!"
45. oldal:
"Adjunk világosságot, és tegyük azt a legjobb tartóba, amivel csak rendelkezünk!"
"Ha valaki úgy érzi, hogy egymaga nem sok eredményt ér el, vegyen maga mellé másokat, egy segítőtársat legalább, és dolgozzanak ketten együtt! A jóirányú szövetkezés, az egy akarattal végzett szolgálat annyi, mint világosság!"
"...sok kis fény több világosságot tud nyújtani, mint egyetlen nagy lámapa."
"A gyülekezet egyszerű tagjainak egyakaratú, közös munkája több áldást tud nyújtani a környezetnek, mint egyetlen nagytudású szónok. A közös akaratú, szolgálatra készen álló emberekkel Isten áldást tud küldeni egész országokra is."
46. oldal:
"Imádkoznunk kell azért is, hogy az Úr vezéreljen hozzánk olyanokat, akik ezekben a homályos időkben, mint kimagasló gyertyák, világosságot áraszthatnak! Szükségünk van olyan emberekre, akik alkalmasak arra, hogy a közösség tagjait vezetni tudják!"
47. oldal:
"AZ előítéletes magatartásba bele is lehet csontosodni, és akik így járnak, talán nem is sejtik, hogy elsősorban önmagukat fosztják meg az áldásoktól."
"...dr. Taylor a Bibliát már vagy tízszer végig olvasta, de Krisztus istenségét sehol sem találta benne. ...Newton ette megjegyezte: - Igen, mert ha tízszer is megpróbálnám egymás után, hogy egy fényoltó süveggel ellátott gyertyát meggyújtsak, mind a tíz kísérlet eredménytelen maradna!"
"Aki egy igazság ellen ágaskodik - akárki kipróbálhatja -, bizonyos, hogy a mellette bizonyító okokat még keresve sem találja meg." (nem jut világossághoz, akkor sem, ha már szeretné is)
48. oldal:
"...a legsüketebb ember, aki nem akar hallani."
49. oldal:
"Tudok valakiről, aki homályosan látott, azt hitte, hogy valahol letette a gyertyáját, nem emlékezett rá, hol, ezért fölforgatta érte az egész lakást, éspedig a kezében tartott égő gyertya segítségével.
...hozzájuk hasonló az az ember, aki kegyelmi állapotát illetőleg tele van félelemmel, kétséggel, és éppen a kegyelem világossága mellett keresi a kegyelem benső ismertetőjeleit."
51. oldal:
"Akikben van bölcsesség s égi fény,
máson ne gondolkozzatok,
mint hogy a lelkek sötét rejtekén
minél több mécsest gyújtsatok!"
52-53. oldal:
Viharlámpák: "Fújhat a szél, eshet az eső, nem olthatja ki a fényt, pedig egészen közönséges gyertya ég benne, de védőburok veszi körül. Világít az üvegen át. A gazdaember magával viszi az udvarra, istállóba, padlásra, pincébe, megvilágítja útját a hóban is. A hajók fedélzetén is nélkülözhetetlenek az ilyen lámpák, a viharos tengeren.
Ilyen olthatatlan fény az evangélium. Isten óvja a fényt, bármilyen rosszakaratú széljárás akarná kioltani a szent lángot. ... A fényhordozó emberek is az Úr védelme alatt élnek, olyan oltalom az, mint a viharlámpa védőburka, tökéletesen veszélymentes a világítás."
54. oldal:
"Istennek számtalan lehetőség van arra, hogy az övéit megóvja, Ő a legbiztosabb tartója a Benne lévő világosságnak!
A legerőtlenebb élet is biztos, ha Krisztusban rejtőzik el."
Aki kisebb vétkeket megenged: "az olyan, mintha egy védőburokba tett lámpának van gyengébben óvott oldala, és a szél éppen ott éri. ... Gyenge oldalunkat az ellenség hamar észreveszi, és ott támad, ahol nem számítunk rá. E világ fejedelme oda irányítja nyilait, ahol sebezhetők vagyunk."
"...a hívő ember gyertyájának egyetlen biztos védőburka az Úr Jézus Krisztus. Ha másban bízik, olyan lesz, mint az összetört lámpák. Krisztuson kívül senki és semmi nem biztos, Ő a tökéletes védelem. Csak Ő egyedül!"
55. oldal:
"Amit a világi embernél talán elnéznek, azt erősen fölróják a keresztény embernek, és ez így helyes. Méltó és igazságos, hogy Krisztus követőitől mást várnak!"
"Vigyázzunk a lámpánk tisztaságára! Nem hozhatunk szégyent az evangélium fényére! A kimagasló helyen élő személyiséget nagyítóval vizsgálják az emberek."
"akik az Úr ügyében munkálkodtok, legyetek tiszták jellemetekben, erkölcsi és szellemi értelemben! Minél nagyobb a világosságotok, azt észreveszik az emberek, és annál többen figyelnek rátok!"
56. oldal:
"a betegség és szenvedés nem tartozik az emberi természet örömteli állapotába, mégis adhat az embernek világosságot: fölismerheti saját esendő voltát, esetleg hálátlanságát, helytelen magatartását, ha a betegség miatt tétlenségre kényszerült és elgondolkozott, ha könyörgéseiben Isten előtt világosságot kapott."
"Jó nekünk, ha veszteségünk mások számára nyereség! Ha lelkünk ezáltal jobban világít, még dicsekedhetünk gyengeségeinkkel is."
58. oldal:
"...a vékát (nagyobb kétfülű kosarat) egészen másra kell használni, semmint arra, hogy a lámpát letakarjuk vele! Megváltónk is az oktalanságot szemléltette a hasonlatban. Lelki-szellemi értelemben mégis vannak olyanok, akik szívükben megtapasztalták a kegyelmet, mégis az a véleményük önmagukra nézve, hogy képtelenek az Úr ügyében valami szolgálatra."
59. oldal:
"...a véka megfelelhet lámpatartónak is, vagyis a lámpa helyezendő a vékára, nem a véka a lámpára! Akkor a világosság jobban látható!"
"...megállapíthatjuk, hogy amit az ember akadálynak néz, azt fölhasználhatja akár előnynek is!"
60. oldal:
"A hit művészete, hogy az akadályokat segédeszközökké alakítja!"
"A világosság utat tör magának, és eléri célját. Világít! A hívő ember szellemi élete is utat tör Isten dicsőségére és tiszteletére. Ezt nem lehet megakadályozni."
62-63. oldal:
"...a legjobb gyertya sem képes egészen tiszta világosságot árasztani! ... Képesek vagyunk a tökéletességre, de teljes tökéletességet nem tudunk elérni! A kegyelem tesz bizonyos mértékben tökéletessé bennünket, de majd csak a megdicsőüléskor tűnik el egészen a bűnök nyoma."
Kopasztó-olló: "eltávolítja a makacsul rátapadt szennyet. ... A keresztények számára ezek a fenyítékek. Isten fenyítékei szeretetből származnak. Ezért, ha valakit inteni akarunk, esetleg fenyítést alkalmazni, azok csak szeretetből származzanak! ... Ügyelni kell arra, hogy a lángot az ilyen tett el ne oltsa. ...nem szabad haragból, indulatból. Kis tévedéseket nem szabad gonoszságnak minősíteni...
Mint ahogyan a gyertya tisztításánál arra kell vigyázni, nehogy a munkánál eloltsuk a lángot, olyan óvatosnak és szinte gyöngédnek kell lennünk, ha inteni akarunk."
(Itt eszembe jutott ez az ige: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." Kol. 3:16)
"Ami nem válik díszére a keresztény közösségre, arról - ha már mást nem tehetünk, legalább hallgassunk róla! Ne terjedjen a rágalmazó beszéd! Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, úgy bánjatok ti is belük! (Lk 6:31)
...a barátságtalan és sértő megjegyzéseket vessük félre! Többet árthatnak, mint használnak!"
Fejjel lefelé fordított gyertya: "ha életünkben az alantas dolgok kerülnek hatalomra, ... a világosság lángja nem lobog!"
64-65. oldal:
"A világosságot pazarolni is lehet...
A gyertya fontosabb része a világításhoz a gyertyabél! Nem látszik, mert nem kívül van, ezért azután előnyben részesítjük a szép, vastag, nagy térfogatú gyertyákat. De előfordult már, hogy ilyen tekintélyes gyertya alig adott világosságot, alig volt benne zsír, csak egy kevés a bél körül, a többi része - ami a legláthatóbb volt rajta, a többi része kemény volt és hideg.
Minden embernek van szíve, mégis némelyeknél túlteng az értelem, noha szükség van arra is, de a szív erejének kell azt is átadnia!
... A meleg szív és lelkesedés többre képes, mint a fagyos, hideg méltóság."
Egy puritán prédikátor egyszer egy műveltebb hallgatóság előtt prédikált, ezért igyekezett választékosabb stílusban beszélni. A végén odalépett hozzá egy szegény ember, aki sokszor hallgatta őt, és azt mondta, hogy "eddig olyan jól megértett mindent, gazdag lelki-szellemi táplálékot kapott, de most éhesen távozik, mert ebből a prédikációból alig értett valamit! Valóban, lehet olyan prédikáció is, amely annyi ismeretet és tudományos dolgot zúdít a hallgatókra, hogy végeredményben semmi sem kerül a szívekbe. Néha többet mond az Üdvhadsereg egyszerű, de lelkes katonája, mint egy magas képzettségű bölcsész méltósággal előadott beszéde."
65. oldal:
Kalitka a gyertya körül, hogy az óvatlanok miatt ne keletkezzen tűz.
"Nos, a fiatalok nem szívesen fogadják el az idősebbek elővigyázatosságát, óvatosságát, pedig nem lenne szabad, hogy az elővigyázatosság megrontsa az örömüket!"
"...a dróthálót felcserélhetjük pl. üvegburokkal, az nem zavarja a fény terjedését, a világosságot sem csökkenti. Legyünk okosak és találékonyak az életben! Nem szükséges mindent elnyomni magunkban, ami az életet vidámmá és boldoggá teheti, értelemmel, szível kiegyensúlyozhatjuk életünk vitelét. Nem szükséges eloltani a lámpát csak azért, mert attól félünk, hogy a láng esetleg fölgyújtja a házat..."
(ezen elgondolkodtam, elsőre kicsit nehezen értettem, miről van szó)
66. oldal:
"Csak a bűnt gyűlöljük, attól tartsuk magunkat távol, de tudjunk örülni igazán annak, ami kedves, szép és tiszta!"
67. oldal:
"...életüvegünk homokja is nagyon hamar lepereg. ... Ez azonban nem szomoríthat el bennünket, ha hiszünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, nem kívánhatjuk az ellenkezőjét, hiszen minél gyorsabban repül az idő, annál hamarabb érünk Őhozzá!"
"Akik unatkoznak, nem tudják, miként üssék agyon a sok szabadidőt, azok hamar ráeszmélnek, hogy nem ők ütik az időt, hanem az idő őket."
Túlságosan sokat tevékenykedő ember: "mindkét végén égeti a gyertyát!"
"A gyertya lángját oktalanul nem szabad égetni! Például fényes nappal! Az oktalanság."
68. oldal:
!!!!!!! "Fiatalok! Tartsátok magasra a gyertyátokat, azt a világosságot, amit Isten adott eddig, és igyekezzetek annak a fényénél mielőbb az atyai házhoz!" !!!!!!!
"Van úgy az életben, hogy az ördög olyan támadást indít egy hívő ellen, mintha el akarná oltani a világosságát, és mi történik? Annál fényesebben világít! Előbb csak fénylett, most ragyog! ... A kísértés, a próba, sok viszontagság szellemi életének javát szolgálják."
69. oldal:
Befejezésül tegyünk még egy igen egyszerű kísérletet. Mondjuk, hogy gyertyafénynél akarunk olvasni, és két gyertyánk van: egy hosszabb és egy rövidebb. Megvan a módja, hogyan állítsuk föl, ha jól akarunk látni. Ne tegyük előre a hosszabbat, mert árnyékot vet a könyvre, viszont ha előre teszem a rövidebbet és mögéje a hosszabbat, nagyszerűen látok! - Mi ebben az erkölcsi tanulság? Az, hogy a tisztelet helyét - az elsőséget - engedjük át mindig a gyengébbeknek! Kerüljük el, hogy valami módon árnyékot vessünk rá!"
Iskolás ünnepségen: a kicsik mennek elől, és a nagyobbak hátul. "...a nagyobbak ellátnak a kicsik feje fölött..." És így elkerülik azt is, hogy "a nagyobbak - gyorsabban, hosszabb lépésekkel - olyan menetelést kezdjenek, amihez a kisebbek nem tudnak megfelelően alkalmazkodni, és lemaradnának! A lépéstartás pedig fontos az összetartozók között." (Szerintem ebben nagy tanítás van!!)
"A gyülekezeti tagoknál is ez a helyes módszer, illetve a jó magatartás: megadni a gyengébbeknek az előnyt. Az erősebbek, a nagyobbaknak látszók nem lehetnek annyira elfoglalva a saját gondolataikkal, hogy ne vegyék tekintetbe a sokkal egyszerűbb testvérek nézeteit is. Nem jó dolog az első helyeket elfoglalni! Legyünk előzékenyek másokkal szemben, akkor mindenki előtt a közösség jóléte lebeg, akkor nem foglalkozik senki a kelleténél többet önmagával, ha tekintetbe veszi a másik embert, a testvérét is."
"...bármikor, ha akár ünnepélyes alkalmakkor díszes gyertyákat látunk, akár szükségből, áramszünet idején vesszük a kezünkbe, legyen tudatunkban az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a világ világossága, és Ő tőlünk is azt kívánja, hogy világítsunk a Tőle kapott fénnyel mindenütt, amerre megfordulunk!"
Utóhangzás a száz éve leírtakhoz:
"Ami azonban nem változott száz esztendő óta sem: az Ige világossága!
Isten kegyelme szól a gyertyák hasonlatában is hozzánk! Ma is!
Az Ószövettség evangélistája, Ézsaiás, és az Újszövettség prófétája, János apostol mondják el ezt:
...a füstölő mécsest nem oltja el! (Ézs. 42,3)
...Krisztus jár a mécs (gyertya)tartók között! (Jel 1,13)"
