Azok az igazán jó filmek, amik rámutatnak problémákra, kérdéseket vetnek fel, netán valamilyen szinten életszerű, életszagú példát mutatnak. Általában egy igazán jó filmet nehéz megnézi, mert megdolgozza az embert.
A 19. században létrejött egy vallási mozgalom, mely végül egy jeruzsálemi kolóniába való kitelepülésre ösztökélte híveit. Sok ember adta el otthonát, és vándorolt oda a világ sok tájáról, majd nyomorogtak, pusztán mert kellően jó fellépésű vezetők ezt Isten útjaként mutatták be.
Egy skandináv kis település keresztény lakói közé is egy vándortanító érkezik, aki sokakat késztet Jeruzsálembe. Azonban vannak akik megkérdőjelezik hitelességét, a falu két táborra szakad. Miután sokan kitelepülnek, folytatódik a történet igazán érdekes, és még annál is tanulságosabb szálakon.
A Jeruzsálem c. film bemutatja a vallási fanatizmust, és az igaz kereszténységet egyaránt. Megmutatja, hogy az igaz keresztény ha elesik, fel tud állni, és tevékenysége során az okozott kárnál nagyobb öröm jön létre. Bemutatja a keresztényt, aki az élet normális talaján áll, hat, alkot, gyarapít, még ha ez olykor nagyon nehéz is. Ugyanekkor bemutatja az őszinte, gyermekies vakhitet, amely totálisan bízik Istenben, nagyon várja eljövetelét, de nem egészséges, és életével önmaga és társai totális nyomorát okozza.
Az egyébként sokáig igen nyomasztó film valóban felüdítő lezárása után igen sok kérdés tehető fel. Hol van a vakhit, miért engedi Isten hogy sokan beleessenek a vakhitbe? Hol a határ a vezető személy megbecsülése, és a vezető személyiség "birka szintű követése" között? Mi őrizhet meg a vallási fanatizmustól, hiszen a hitelesen ábrázolt kolónia első látásra nagyon szép - és keresztényien néz ki? stb.
Másrészt, mi tette a pozitív hőst/hősöket gerincessé? Miért látta meg azt, ami társait, rokonait becsapta? Mi adta belé azt a következetes jóra törekvést, ami olykor csaknem az életébe került? Hogyan válhatok én is ilyenné?
Javasolt picit nagyobb társaságban megnézni, mert ez a film olykor a valódi világ valóban nagy feszültségeit adja át. Mindenkinek kifejezetten tudom ajánlani, aki szereti a kereszténység nagyon is életszagú ábrázolását, a nem sablonos történetvezetést (ez tuti nem holleywood-ban készült ;), szereti ha a film megmaszírozza miközben nézi, és aki ki tud lépni a filmből ha épp stresszes a cselekmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése