Thomas A. Davis: Te is járhatsz a vízen
Ezt a könyvet olvasgatom mostanában. Nekem nagyon sokat ad.
A hátoldalán lévő ismertető: "Thomas A. Davis (szül. 1920) Kanadában élő, ma is tevékeny igehirdető [1989-es kiadásban írják ezt]. Számos könyv szerzője, amelyek főként a gyakorlati kereszténység alapvető kérdéseivel foglalkoznak. Ez a könyve az első magyar nyelven megjelent műve."
Arról szól a könyv, hogy hogyan lehet a vízen járni, vagyis folyamatosan Istennel lenni. Sok értékes gondolatot találtam eddig benne.
Kis alakú könyv, kb 80 oldal.
2011. november 29., kedd
2011. november 20., vasárnap
Halászhajók
A mai alkalomra Eszti és Encsi egy kedves meglepetéssel készültek. A szolgálat témát próbáltuk központba helyezni a találkozón, és ennek emlékére mindenki kapott egy kis hajót, melyre egy Igehely volt írva:
"Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok." (Máté 4,19)
"Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok." (Máté 4,19)
2011. november 13., vasárnap
Akik keresztények voltak Európában..
Nemrég a kezembe akadt egy könyv, a Valdensek története címmel. Nagyon különleges élmény olvasni, azért is, mert sok, a könyvben leírt helyszínen jártunk egy túracsapattal, és olykor a "talpunk alatt" történtek olyan sorsdöntő események, melyekről szintén ez a könyv számol be.
A valdens kolóniák egy nagyon hányattatott sorsú nép, mely olykor élt a Biblia önvédelmre engedélyt adó lehetőségével, és Isten a könyv leírása szerint a valdens férfiakat Izráel seregeihez hasonló győzelmekben, és szabadításokban részesítette, sosem hagyta hogy kipusztuljanak. Volt eset, amikor a fegyveres túlerő a teljes valdens kolóniát ki akarta írtani, és sok ezer embert öltek meg kegyetlen módon. Mégis Istennel nem lehet játszani, és végül nem a kolónia, hanem a keresztes sereg pusztult el, maradéktalanul (Cataneo hadjárata; 1487).
A történelem során sokukat mágjára vittek (még Musszolíni is végeztetett ki valdenseket), és még a szerencsések között voltak akik ennyivel megúszták, mivel az inkvizícó hóhérai éles eszű emberek voltak, ha kínzásról volt szó.
Olykor őket is kerülgette a laodíceai állapot, ilyenkor Isten ha lehetett szelíd, ha kellett, kemény eszközökkel ébresztette fel őket. Amikor elhagyták Istent, a kipusztulás erősebben fenyegette őket, amikor felébredtek, Isten újra támogathatta hitvallóit.
A nehézségek ellenére fennmarad ez a nép, amely buzgó volt hit dolgában, a velük ellenséges fejedelmeiknek is hű alattvalójuk volt a polgári életben, puritánok voltak életmódjukban, kerülték a trágár beszédet, mulatóhelyeket, vagyonukat szorgalmuknak és jó szakmai ismereteiknek köszönhették, mértéktartóan éltek, és bátrak voltak az inkvizíció előtt, vagy ha kellett, a csatamezőn. Ezeket ellenségeik, az inkvizítorok feljegyzéseiből tudhatjuk. A könyv leírásai alapján fegyveres konfliktusok során kerülték a felesleges vérontást, és az ellenség üldözését amikor az megfutott.
A Valdensek története könyv kissé elfogult nyelvezettel ír, és olykor hősi eposz jellege van (több fejezete felér az Egri Csillagokkal, illik hozzá a borítón Arnaud szobra kivont karddal, mely Torre Pellicében található, a Valdens központnál). A könyv sok oldalon keresztül bemutat sok üldözést, van pár "véres lapja", azonban ezekkel együtt is sokkal inkább felemelő, mint félelmetes. Egészében mutatja be történetüket, amely Istennek köszönhetően többnyire dicsőséges.
Azt hiszem, ma, amikor vastagon az alvó kereszténység mélyén horpasztunk, Istennek a múltban ilyen hűséges népének történetei is segíthetnek abban, hogy megérezzük, mekkora Isten hatalma.
Isten szerető Isten, holott emberileg nem minden szolgáját védte meg. Volt olyan valdens, aki annyira viszontszerette Istent, hogy miközben folyamatosan csonkolta a hóhér, és minden egyes "amputálás" előtt kérdezte hogy megtagadja-e hitét, ő Isten mellett állt ki, egészen a vértanuságig. Aki ennyire Istenben él, annak már talán nem is fájdalom a fájdalom... .
A valdens kolóniák egy nagyon hányattatott sorsú nép, mely olykor élt a Biblia önvédelmre engedélyt adó lehetőségével, és Isten a könyv leírása szerint a valdens férfiakat Izráel seregeihez hasonló győzelmekben, és szabadításokban részesítette, sosem hagyta hogy kipusztuljanak. Volt eset, amikor a fegyveres túlerő a teljes valdens kolóniát ki akarta írtani, és sok ezer embert öltek meg kegyetlen módon. Mégis Istennel nem lehet játszani, és végül nem a kolónia, hanem a keresztes sereg pusztult el, maradéktalanul (Cataneo hadjárata; 1487).
A történelem során sokukat mágjára vittek (még Musszolíni is végeztetett ki valdenseket), és még a szerencsések között voltak akik ennyivel megúszták, mivel az inkvizícó hóhérai éles eszű emberek voltak, ha kínzásról volt szó.
Olykor őket is kerülgette a laodíceai állapot, ilyenkor Isten ha lehetett szelíd, ha kellett, kemény eszközökkel ébresztette fel őket. Amikor elhagyták Istent, a kipusztulás erősebben fenyegette őket, amikor felébredtek, Isten újra támogathatta hitvallóit.
A nehézségek ellenére fennmarad ez a nép, amely buzgó volt hit dolgában, a velük ellenséges fejedelmeiknek is hű alattvalójuk volt a polgári életben, puritánok voltak életmódjukban, kerülték a trágár beszédet, mulatóhelyeket, vagyonukat szorgalmuknak és jó szakmai ismereteiknek köszönhették, mértéktartóan éltek, és bátrak voltak az inkvizíció előtt, vagy ha kellett, a csatamezőn. Ezeket ellenségeik, az inkvizítorok feljegyzéseiből tudhatjuk. A könyv leírásai alapján fegyveres konfliktusok során kerülték a felesleges vérontást, és az ellenség üldözését amikor az megfutott.
A Valdensek története könyv kissé elfogult nyelvezettel ír, és olykor hősi eposz jellege van (több fejezete felér az Egri Csillagokkal, illik hozzá a borítón Arnaud szobra kivont karddal, mely Torre Pellicében található, a Valdens központnál). A könyv sok oldalon keresztül bemutat sok üldözést, van pár "véres lapja", azonban ezekkel együtt is sokkal inkább felemelő, mint félelmetes. Egészében mutatja be történetüket, amely Istennek köszönhetően többnyire dicsőséges.
Azt hiszem, ma, amikor vastagon az alvó kereszténység mélyén horpasztunk, Istennek a múltban ilyen hűséges népének történetei is segíthetnek abban, hogy megérezzük, mekkora Isten hatalma.
Isten szerető Isten, holott emberileg nem minden szolgáját védte meg. Volt olyan valdens, aki annyira viszontszerette Istent, hogy miközben folyamatosan csonkolta a hóhér, és minden egyes "amputálás" előtt kérdezte hogy megtagadja-e hitét, ő Isten mellett állt ki, egészen a vértanuságig. Aki ennyire Istenben él, annak már talán nem is fájdalom a fájdalom... .
2011. november 9., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)