Jóságmérő

Mit beszélnek a gyertyák? 2/2

(Ez egy régebbi bejegyzés, régebben írtam [kb 4 hónapja], de akkor azt éreztem, korai lenne publikálni. Most publikálom. A gyertyás könyv egyes részleteit tartalmazza, amik megragadták a figyelmemet.)

Olvastam tovább a könyvet, és a következőkre lettem figyelmes:

31-32. oldal:

"a harctérre csak azok vágyakoznak, akik a veszedelmeket nem ismerik..."
"...micsoda borzalmas pusztítást vinne véghez a háború ezen a békés és pompás vidéken. Ha itt egyszer háború törne ki, rettenetes, szomorú kötelességem lenne ezeket a békés otthonokat megsemmisíteni! Akár győzelem, akár vereség a vége, a háború mindenképpen szerencsétlenség!"

Gyertya és a lepke... "Rövid és kárhozatos gyönyörűség."
"A bűn ígéri, hogy kinyitja a szemet, és közben - beleégeti magát a lélekbe."

34. oldal:

"festett gyertyáink bőven vannak, de valódi világosságunk nincs elég!"

"Azok a gyertyák, melyeket nem a tulajdon lángja emészt meg, nem adnak világosságot."
(Itt az jutott eszembe, hogy a láng megemészti a gyertyát... És ez jó, mert Isten világossága megemészti az ember világiasságát.)

35. oldal:

Gyertyás láda: egy bezárt doboz tele meggyújtatlan gyertyákkal. Így egy szikrányi világosságot sem képes adni.

Azt jutott eszembe még, hogy az ige olvasásához is szükség van a gyertya fényére! Fény nélkül nem látható az írás!

36-37. oldal:

"Az Úr arra rendelte az Ő népét, hogy a "világ világossága" legyen (Mt 5,14), és amilyen a gyülekezet, olyanok a tagjai is. Hogy valóban hasznosak lehessünk, ahhoz kegyelemre van szükségünk."

"A gyertyák - akár ládaszám - hasznavehetetlenek, ha a tűz meg nem gyújtja a kócot, és természetesen a magányos gyertyára is ugyanez vonatkozik. Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat. De... nincs az az ember, aki a másikkal képes volna közölni azt, amivel őmaga nem rendelkezik. Sohasem gondolja valaki, hogy embertársát "megmentheti" ha a saját megmentésében még nem biztos, ha nincsen hitbeli tapasztalata!"

"Aki prédikátor vagy tanító akar lenni, még mielőtt megtért, és az isteni életet elfogadta, balgaságot követ el. Annyit tesz, mint az az ember, aki nem égő gyertyával akar egy másikat meggyújtani! Vagy egy egész termet díszes tartóba tett, - de meg nem gyújtott - gyertyával akar megvilágítani. Viszont ha eleven láng ég benne, egyik láng égésbe hozza a másikat, akár mindet, amelyikkel csak kapcsolatba kerül."

"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."

"Akármilyen szépek a gyertyák - akármilyen jó képességűek és műveltek az emberek, felülről való világosság nélkül mind egyformán hasznavehetetlenek. Egy megtért iparostanonc a műhelyben több eredményt érhet el az élet előmozdításában, mint az újjá nem született tudósok vagy más "elit" emberek egész serege. Mint ahogyan egyetlen szál meggyújtott faggyúgyertya szerény világosságánál mégis többet látunk, mint egész láda meg nem gyújtott gyertya mellett. Csekély, emberek által talán le is nézett képesség, ha az isteni élet lángja hevíti, több eredményt ér el, mint akár tíz talentum, Isten erejének híján."

"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."

"Elgondolkozhatunk azon is, hogy mi a tűz? Az égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. Szinte el sem tudjuk képzelni, mire képes. Mint ahogyan a fény terjedési sebességéit is csak tudósok számították ki, a szemlélő annyit vesz észre, hogy igen messze és azonnal látható! De azt is tudjuk, hogy ha a láng útjában éghető anyagra talál, azt meggyújtja."

38. oldal:

"Mi dolgozunk, tesszük, amit tudunk, de az eredmény Isten titka. Egyet azonban jegyezzünk meg Urunk szavaiból, hogy a Tőle kapott világosságot tartóba tegyük, és ne takarjuk le semmiféle vékával!"

39. oldal:

"Az emberiség minden nemzedékének szüksége van világosságra, és azt leginkább a kortársaktól kapják."

"A mi dolgunk az, hogy a világosságot engedjük fényleni, az pedig, hogy a saját gyertyáink fénye milyen eredményt ért el, mekkora területet világított be, és mennyi embernek mutatott utat... - azt bízzuk Urunk megítélésére!"

"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"

40. oldal:

"Senki ne aggódjon azért, ha kicsi, vékony, jelentéktelen, csak égjen a fénye, mint a gyertyáé! Világítson, ahogy tőle telik, ahogy csak tud, és Isten megáldja őt!"

"Az Út fölhasználta a rejtekben élőket, és ma is fölhasználja, mint eszközöket, hogy általuk rávilágítson azokra, akik a gyülekezetben majd fénylenek, mint a csillagok."

"Isten szolgálatában fejlődik az ember legjobban. Itt tanulnak meg beszélni a némák. Olyan is az Ő szolgálatában történik csak meg, hogy egyetlen ember képes egész tartományt befolyásolni."

41. oldal:

"...az ember... Isten kezében lehet gyertya, amelyet Ő gyújt meg, és akkor a fénye a legtávolabbi időbe is képes világítani."

42. oldal:

"...az olyan gyertya, amelynek nincs megfelelő tartója, nem használhatjuk világításra!"

43. oldal:

"Tanulhatunk attól az embertől, aki minden beszélgetést, bármilyen témájú legyen, úgy tud hasznosítani, hogy az üdvösség kérdése felé irányítja, és fölkelti a beszélgetőtársában az érdeklődést. Mert ugye azt mondjuk arra, aki egy jól fölszerszámozott lovon lovagol, hogy ügyes, rátermett ember, de aki arra képes, hogy egy megbokrosodott lovat megfékezzen, az még annál is több!"

44. oldal:

"Ha irodalmi nyelven tudunk az evangélium érdekében bizonyságot tenni, legyünk hálásak érte, de azért azt se feledjük el, hogy a gyámoltalanok vallástételét is meg tudja áldani."

"Előfordul, hogy olyan helyen van szükségünk gyertyára, - mondjuk egy félreeső bódéban -, hogy nincs gyertyatartó, viszont a világosságra szükségünk van. Körül kell néznünk, mi akad a kezünk ügyébe, ami használható lehetne erre a célra! Ha például egy sörösüveg nyakába beleállíthatjuk, az éppen olyan jó szolgálatot tesz, mintha valami ezüst tartóban lenne! Senki nem találna ellene kifogást, különben is a homály mindenkit zavar, és olykor gyorsan kell határozni, pótolni a hiányt."

"Hányszor használ fel az Úr hiányos képzettségű embereket! És hányszor szerzett nekik tiszteletet, hiszen a feladatot, amire igénybe vette őket, elvégezték."

"...a felületesség, pongyolaság - esetleg durva kifejezés nem tűrhető meg az Ige szolgálatában!"

45. oldal:

"Adjunk világosságot, és tegyük azt a legjobb tartóba, amivel csak rendelkezünk!"

"Ha valaki úgy érzi, hogy egymaga nem sok eredményt ér el, vegyen maga mellé másokat, egy segítőtársat legalább, és dolgozzanak ketten együtt! A jóirányú szövetkezés, az egy akarattal végzett szolgálat annyi, mint világosság!"

"...sok kis fény több világosságot tud nyújtani, mint egyetlen nagy lámapa."

"A gyülekezet egyszerű tagjainak egyakaratú, közös munkája több áldást tud nyújtani a környezetnek, mint egyetlen nagytudású szónok. A közös akaratú, szolgálatra készen álló emberekkel Isten áldást tud küldeni egész országokra is."

46. oldal:

"Imádkoznunk kell azért is, hogy az Úr vezéreljen hozzánk olyanokat, akik ezekben a homályos időkben, mint kimagasló gyertyák, világosságot áraszthatnak! Szükségünk van olyan emberekre, akik alkalmasak arra, hogy a közösség tagjait vezetni tudják!"

47. oldal:

"AZ előítéletes magatartásba bele is lehet csontosodni, és akik így járnak, talán nem is sejtik, hogy elsősorban önmagukat fosztják meg az áldásoktól."

"...dr. Taylor a Bibliát már vagy tízszer végig olvasta, de Krisztus istenségét sehol sem találta benne. ...Newton ette megjegyezte: - Igen, mert ha tízszer is megpróbálnám egymás után, hogy egy fényoltó süveggel ellátott gyertyát meggyújtsak, mind a tíz kísérlet eredménytelen maradna!"

"Aki egy igazság ellen ágaskodik - akárki kipróbálhatja -, bizonyos, hogy a mellette bizonyító okokat még keresve sem találja meg." (nem jut világossághoz, akkor sem, ha már szeretné is)

48. oldal:

"...a legsüketebb ember, aki nem akar hallani."

49. oldal:

"Tudok valakiről, aki homályosan látott, azt hitte, hogy valahol letette a gyertyáját, nem emlékezett rá, hol, ezért fölforgatta érte az egész lakást, éspedig a kezében tartott égő gyertya segítségével.
...hozzájuk hasonló az az ember, aki kegyelmi állapotát illetőleg tele van félelemmel, kétséggel, és éppen a kegyelem világossága mellett keresi a kegyelem benső ismertetőjeleit."

51. oldal:

"Akikben van bölcsesség s égi fény,
máson ne gondolkozzatok,
mint hogy a lelkek sötét rejtekén
minél több mécsest gyújtsatok!"

52-53. oldal:

Viharlámpák: "Fújhat a szél, eshet az eső, nem olthatja ki a fényt, pedig egészen közönséges gyertya ég benne, de védőburok veszi körül. Világít az üvegen át. A gazdaember magával viszi az udvarra, istállóba, padlásra, pincébe, megvilágítja útját a hóban is. A hajók fedélzetén is nélkülözhetetlenek az ilyen lámpák, a viharos tengeren.
Ilyen olthatatlan fény az evangélium. Isten óvja a fényt, bármilyen rosszakaratú széljárás akarná kioltani a szent lángot. ... A fényhordozó emberek is az Úr védelme alatt élnek, olyan oltalom az, mint a viharlámpa védőburka, tökéletesen veszélymentes a világítás."

54. oldal:

"Istennek számtalan lehetőség van arra, hogy az övéit megóvja, Ő a legbiztosabb tartója a Benne lévő világosságnak!
A legerőtlenebb élet is biztos, ha Krisztusban rejtőzik el."

Aki kisebb vétkeket megenged: "az olyan, mintha egy védőburokba tett lámpának van gyengébben óvott oldala, és a szél éppen ott éri. ... Gyenge oldalunkat az ellenség hamar észreveszi, és ott támad, ahol nem számítunk rá. E világ fejedelme oda irányítja nyilait, ahol sebezhetők vagyunk."

"...a hívő ember gyertyájának egyetlen biztos védőburka az Úr Jézus Krisztus. Ha másban bízik, olyan lesz, mint az összetört lámpák. Krisztuson kívül senki és semmi nem biztos, Ő a tökéletes védelem. Csak Ő egyedül!"

55. oldal:

"Amit a világi embernél talán elnéznek, azt erősen fölróják a keresztény embernek, és ez így helyes. Méltó és igazságos, hogy Krisztus követőitől mást várnak!"

"Vigyázzunk a lámpánk tisztaságára! Nem hozhatunk szégyent az evangélium fényére! A kimagasló helyen élő személyiséget nagyítóval vizsgálják az emberek."

"akik az Úr ügyében munkálkodtok, legyetek tiszták jellemetekben, erkölcsi és szellemi értelemben! Minél nagyobb a világosságotok, azt észreveszik az emberek, és annál többen figyelnek rátok!"

56. oldal:

"a betegség és szenvedés nem tartozik az emberi természet örömteli állapotába, mégis adhat az embernek világosságot: fölismerheti saját esendő voltát, esetleg hálátlanságát, helytelen magatartását, ha a betegség miatt tétlenségre kényszerült és elgondolkozott, ha könyörgéseiben Isten előtt világosságot kapott."

"Jó nekünk, ha veszteségünk mások számára nyereség! Ha lelkünk ezáltal jobban világít, még dicsekedhetünk gyengeségeinkkel is."

58. oldal:

"...a vékát (nagyobb kétfülű kosarat) egészen másra kell használni, semmint arra, hogy a lámpát letakarjuk vele! Megváltónk is az oktalanságot szemléltette a hasonlatban. Lelki-szellemi értelemben mégis vannak olyanok, akik szívükben megtapasztalták a kegyelmet, mégis az a véleményük önmagukra nézve, hogy képtelenek az Úr ügyében valami szolgálatra."

59. oldal:

"...a véka megfelelhet lámpatartónak is, vagyis a lámpa helyezendő a vékára, nem a véka a lámpára! Akkor a világosság jobban látható!"

"...megállapíthatjuk, hogy amit az ember akadálynak néz, azt fölhasználhatja akár előnynek is!"

60. oldal:

"A hit művészete, hogy az akadályokat segédeszközökké alakítja!"

"A világosság utat tör magának, és eléri célját. Világít! A hívő ember szellemi élete is utat tör Isten dicsőségére és tiszteletére. Ezt nem lehet megakadályozni."

62-63. oldal:

"...a legjobb gyertya sem képes egészen tiszta világosságot árasztani! ... Képesek vagyunk a tökéletességre, de teljes tökéletességet nem tudunk elérni! A kegyelem tesz bizonyos mértékben tökéletessé bennünket, de majd csak a megdicsőüléskor tűnik el egészen a bűnök nyoma."

Kopasztó-olló: "eltávolítja a makacsul rátapadt szennyet. ... A keresztények számára ezek a fenyítékek. Isten fenyítékei szeretetből származnak. Ezért, ha valakit inteni akarunk, esetleg fenyítést alkalmazni, azok csak szeretetből származzanak! ... Ügyelni kell arra, hogy a lángot az ilyen tett el ne oltsa. ...nem szabad haragból, indulatból. Kis tévedéseket nem szabad gonoszságnak minősíteni...
Mint ahogyan a gyertya tisztításánál arra kell vigyázni, nehogy a munkánál eloltsuk a lángot, olyan óvatosnak és szinte gyöngédnek kell lennünk, ha inteni akarunk."
(Itt eszembe jutott ez az ige: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." Kol. 3:16)

"Ami nem válik díszére a keresztény közösségre, arról - ha már mást nem tehetünk, legalább hallgassunk róla! Ne terjedjen a rágalmazó beszéd! Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, úgy bánjatok ti is belük! (Lk 6:31)
...a barátságtalan és sértő megjegyzéseket vessük félre! Többet árthatnak, mint használnak!"

Fejjel lefelé fordított gyertya: "ha életünkben az alantas dolgok kerülnek hatalomra, ... a világosság lángja nem lobog!"

64-65. oldal:

"A világosságot pazarolni is lehet...
A gyertya fontosabb része a világításhoz a gyertyabél! Nem látszik, mert nem kívül van, ezért azután előnyben részesítjük a szép, vastag, nagy térfogatú gyertyákat. De előfordult már, hogy ilyen tekintélyes gyertya alig adott világosságot, alig volt benne zsír, csak egy kevés a bél körül, a többi része - ami a legláthatóbb volt rajta, a többi része kemény volt és hideg.
Minden embernek van szíve, mégis némelyeknél túlteng az értelem, noha szükség van arra is, de a szív erejének kell azt is átadnia!
... A meleg szív és lelkesedés többre képes, mint a fagyos, hideg méltóság."

Egy puritán prédikátor egyszer egy műveltebb hallgatóság előtt prédikált, ezért igyekezett választékosabb stílusban beszélni. A végén odalépett hozzá egy szegény ember, aki sokszor hallgatta őt, és azt mondta, hogy "eddig olyan jól megértett mindent, gazdag lelki-szellemi táplálékot kapott, de most éhesen távozik, mert ebből a prédikációból alig értett valamit! Valóban, lehet olyan prédikáció is, amely annyi ismeretet és tudományos dolgot zúdít a hallgatókra, hogy végeredményben semmi sem kerül a szívekbe. Néha többet mond az Üdvhadsereg egyszerű, de lelkes katonája, mint egy magas képzettségű bölcsész méltósággal előadott beszéde."

65. oldal:

Kalitka a gyertya körül, hogy az óvatlanok miatt ne keletkezzen tűz.
"Nos, a fiatalok nem szívesen fogadják el az idősebbek elővigyázatosságát, óvatosságát, pedig nem lenne szabad, hogy az elővigyázatosság megrontsa az örömüket!"
"...a dróthálót felcserélhetjük pl. üvegburokkal, az nem zavarja a fény terjedését, a világosságot sem csökkenti. Legyünk okosak és találékonyak az életben! Nem szükséges mindent elnyomni magunkban, ami az életet vidámmá és boldoggá teheti, értelemmel, szível kiegyensúlyozhatjuk életünk vitelét. Nem szükséges eloltani a lámpát csak azért, mert attól félünk, hogy a láng esetleg fölgyújtja a házat..."
(ezen elgondolkodtam, elsőre kicsit nehezen értettem, miről van szó)

66. oldal:

"Csak a bűnt gyűlöljük, attól tartsuk magunkat távol, de tudjunk örülni igazán annak, ami kedves, szép és tiszta!"

67. oldal:

"...életüvegünk homokja is nagyon hamar lepereg. ... Ez azonban nem szomoríthat el bennünket, ha hiszünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, nem kívánhatjuk az ellenkezőjét, hiszen minél gyorsabban repül az idő, annál hamarabb érünk Őhozzá!"

"Akik unatkoznak, nem tudják, miként üssék agyon a sok szabadidőt, azok hamar ráeszmélnek, hogy nem ők ütik az időt, hanem az idő őket."

Túlságosan sokat tevékenykedő ember: "mindkét végén égeti a gyertyát!"

"A gyertya lángját oktalanul nem szabad égetni! Például fényes nappal! Az oktalanság."

68. oldal:

!!!!!!! "Fiatalok! Tartsátok magasra a gyertyátokat, azt a világosságot, amit Isten adott eddig, és igyekezzetek annak a fényénél mielőbb az atyai házhoz!" !!!!!!!

"Van úgy az életben, hogy az ördög olyan támadást indít egy hívő ellen, mintha el akarná oltani a világosságát, és mi történik? Annál fényesebben világít! Előbb csak fénylett, most ragyog! ... A kísértés, a próba, sok viszontagság szellemi életének javát szolgálják."

69. oldal:

Befejezésül tegyünk még egy igen egyszerű kísérletet. Mondjuk, hogy gyertyafénynél akarunk olvasni, és két gyertyánk van: egy hosszabb és egy rövidebb. Megvan a módja, hogyan állítsuk föl, ha jól akarunk látni. Ne tegyük előre a hosszabbat, mert árnyékot vet a könyvre, viszont ha előre teszem a rövidebbet és mögéje a hosszabbat, nagyszerűen látok! - Mi ebben az erkölcsi tanulság? Az, hogy a tisztelet helyét - az elsőséget - engedjük át mindig a gyengébbeknek! Kerüljük el, hogy valami módon árnyékot vessünk rá!"

Iskolás ünnepségen: a kicsik mennek elől, és a nagyobbak hátul. "...a nagyobbak ellátnak a kicsik feje fölött..." És így elkerülik azt is, hogy "a nagyobbak - gyorsabban, hosszabb lépésekkel - olyan menetelést kezdjenek, amihez a kisebbek nem tudnak megfelelően alkalmazkodni, és lemaradnának! A lépéstartás pedig fontos az összetartozók között." (Szerintem ebben nagy tanítás van!!)
"A gyülekezeti tagoknál is ez a helyes módszer, illetve a jó magatartás: megadni a gyengébbeknek az előnyt. Az erősebbek, a nagyobbaknak látszók nem lehetnek annyira elfoglalva a saját gondolataikkal, hogy ne vegyék tekintetbe a sokkal egyszerűbb testvérek nézeteit is. Nem jó dolog az első helyeket elfoglalni! Legyünk előzékenyek másokkal szemben, akkor mindenki előtt a közösség jóléte lebeg, akkor nem foglalkozik senki a kelleténél többet önmagával, ha tekintetbe veszi a másik embert, a testvérét is."

"...bármikor, ha akár ünnepélyes alkalmakkor díszes gyertyákat látunk, akár szükségből, áramszünet idején vesszük a kezünkbe, legyen tudatunkban az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a világ világossága, és Ő tőlünk is azt kívánja, hogy világítsunk a Tőle kapott fénnyel mindenütt, amerre megfordulunk!"

Utóhangzás a száz éve leírtakhoz:

"Ami azonban nem változott száz esztendő óta sem: az Ige világossága!
Isten kegyelme szól a gyertyák hasonlatában is hozzánk! Ma is!
Az Ószövettség evangélistája, Ézsaiás, és az Újszövettség prófétája, János apostol mondják el ezt:
...a füstölő mécsest nem oltja el! (Ézs. 42,3)
...Krisztus jár a mécs (gyertya)tartók között! (Jel 1,13)"

A test tagjai így működnek együtt

Sziasztok! Ma reggel megébredtem, és nem tudtam visszaaludni, és a test tagjain gondolkodtam hajnalban. A Bibliában keresgélve azon gondolkodtam, hogy mi lehet a tagok feladata és mi a munkamegosztásuk... Ez talán nekünk is segítség lehet; és talán gondolkodhatnánk azon is, hogy hogyan lehetne tovább adni ezt játékos formában a fiataloknak.

Szem: meglátja, észreveszi a szükségleteket
Mát. 6:22 „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.”
Amit meglátunk, azzal foglalkozunk tovább, ezért fontos, hogy mit figyelünk.

Fül: meghallgatja, befogadja, odafigyel a szükségletekre
Sok helyen: „A kinek van füle a hallásra, hallja.”
Amit észrevettünk, arról több információt fogadunk be, hogy meg tudjuk érteni.

Orr: megérzi a Lélek vezetését
Jób 27:3 „az Istennek lehelete van az én orromban”
A szaglással rejtett dolgokat ismerhetünk meg, melyekre a Lélek vezet rá. Az ember korlátoltságai miatt ez elengedhetetlen a helyes út megtalálásához.

Száj: a szívnek gondolatát szólja
Luk. 6:45 „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.”
Az érzékszerveinkkel felfogott információk alapján a szívben megfogant üzenetet hozhatjuk elő vele. Jót vagy rosszat teremthetünk vele egy másik ember érzésvilágában.

Kéz: cselekszünk vele
„reávetvén kezeit, meggyógyítá őket”; „kezébe adta őket”
Beavatkozhatunk vele a történésekbe. Helyre hozhatjuk, megjavíthatjuk azt, ami elromlott.

Láb: járunk vele, haladunk valamerre
Zsolt. 32:8 „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj”
Egy úton haladhatunk vele, az egymást követő lépéseket tesszük meg általa, hogy eljussunk valahova. A szolgálat egymást követő folyamatokból áll; nem állhatunk meg egy lépésnél, mert akkor nem teljesedik ki.

Fej: koordinálja, összehangolja a tagok működését – minden tag rá figyel (Krisztus)
Eféz. 4:15-16 „Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”

Spanyol armada - keresztény szemmel

Ha valaki látta az Elizabeth, vagy az Elizabeth az aranykor c. filmeket, van némi képe az adott korban feszülő politikai és vallási ellentétekről. A feszültség több ok miatt is igen érdekes, és tanulságos.

A protenstáns Anglia, élén Elizabethel erősen csípte a vatikán, illetve a bigottan katolikus II. Fülöp szemét. Elizabethet fiatalabb korában folyamatos praktikákkal, vagy merénylettel próbálták eltenni láb alól, sikertelenül (ezt az időszakot dolgozza fel az Elizabeth c. film is) Majd pár évtizeddel később (1586 után) megindították az akkori világ legerősebb hajóhadát az angolok ellen, 160 hajóval, majdnem 20 000 katonával (erről is szól az Elizabeth az aranykor c. film).
Ez egyrészt politikai háború volt, azonban volt egy erős vallási színezete is. Az angolok nem csupán protenstáns nemzet volt, de támogatták a külhoni protenstánsokat, befogadták a szent bertalan éji mészárlások túlélőit is. Létüktől és erejüktől alapjaiban véve függött a protenstantizmus jövője is.
A vallási színezetet bizonyítja, hogy az armadával 150 szerzetes egy főinkvizítor vezetése alatt indult a szigetek megtisztítására.

Ma nincs vallásháború, semmi téren sem szükséges fizikai erővel megvédeni a vallásszabadságot. Mégis van mit tanulnunk az akkori angol ellenállástól, továbbá keresztény szemmel van pár igen érdekes pontja a történetnek.

Első fontos momentum a két ország motivációjának és elszántságának különbsége:
 A spanyolok gazdagok voltak, de egy büszke vezető alatt áltak, II. Fülöp világmeghódító ambícióihoz konokul a saját (nem mindig megvalósítható) terveit használta fel. Hogy akaratát könnyebben vigye át, a flotta vezetését is egy önálló döntésre képtelen, tengerészethez nem értő nemesre bízta.
Érdekesség továbbá, hogy a flotta indulása előtt vallási hercehurcákra, önsanyargatásra késztette népét, amíg a nagy arányban protenstáns angolok az "olvasd a Bibliát, de eközben fegyverkezz" elvet vallották ugyanezekben a hónapokban.

Érdekes a kreativitásbeli különbség:
A spanyolok nagy lomha hajókat, "úszó várakat" építettek, kevés ágyúval, sok katonával. Ők a tengeri háborút szárazföldiként vívták. Eközben az angolok sokkal kreatívabbak voltak, ők kezdtek el kisebb, mozgékony, komoly nehéztüzérséggel ellátott hajókat alkalmazni, amelyek sokkal hatékonyabbak voltak. A spanyoloknak majd a csaták folyamán közel kellett kerülni az ellenséghez, hogy a katonák átjussanak, és elfoglalják azt, azonban az angol hajók könnyűszerrel elmenekültek, kissé távolabbról egyszerűen szitává lőtték a kevés ágyúval rendelkező spanyol monstrumokat.

Figyelemre méltó az összefogás az angol oldalon, és a széthúzás a spanyol oldalon a háború előtt és alatt:
A flotta kihajózása során sok dezertálás (katonák szökése) történt, továbbá főúri szinten is voltak érdekfeszültségek, amik nagyban hátráltatták a spanyol hajóhad sikerét. A döntő csata körülményeit is nagyban befolyásolta egy ilyen érdekellentét.
Eközben angol oldalon teljesen más történt. A spanyol flottát amikor elkezdték összegyűjteni, és felkészíteni a háborúra, az angolok megneszelték, és kevés pénzzel és emberrel működő, de hatékony hírszerző hálózatot hoztak létre. Angol katolikusok is támogatták hazájukat hírszerzés során, holott vallásuk éppen ellenségeikével volt azonos.
Ezután egy gazdag angol kereskedő, Thomas Sutton nagyon kedvező áron kezdett teríteni Európában árukat úgy, hogy a genovai bank konkurensei erősödjenek. A spanyoloknak a háború finanszírozásához szükségük volt pénzre, azonban a genovai bank nem tudott elegendő mértékben segíteni  II. Fülöpön, mivel saját konkurenseivel vívott gazdasági háborút, hála Suttonnak.
Sir Frances Drake, híres angol felfedező és "állami kalóz" saját pénzén újított fel hajókat, és portyázott spanyol vizeken komoly károkat okozva, ezzel hátráltatva a spanyol armada építését és összeszervezését, később pedig komoly szerepe volt a nagy ütközetekben is.
Korábban léha életet élő angol főurak sorra kezdték el támogatni az angol védelmet, vettek hajókat, szerelték fel, és csaptak fel kapitánynak.
A spanyol flotta kapitánya mint korábban írtam, nem értett a tengerészethez, mégis a királya parancsait követte hűen, a szakmához értő kapitányokat lenézte, véleményükre nem adott. Az angol flotta adminirálisa sem értett a tengerészethez, azonban Ő a spanyol vezérrel ellentétben figyelembe vette a tapasztalt hajóskapitányok véleményét, így hatékonyabban tudtak felkészülni az ütközetre, illetve a gyakorlatban megvalósítható terveket hoztak létre, és valósítottak meg a háború folyamán.

Mindeddig az előkészületek során az emberek viselkedéséről volt szó. A támadók "szervezettsége" és gazdagsága jelentősen felülmúlta a védekezőkét, ám utóbbiak motiváltsága jóval nagyobb volt. Előbbiek katonái szökni próbáltak, utóbbiak léha életüket feladták és háborúba vonultak.

Az angol győzelem végső oka:
Mindez nem lett volna elég a hatalmas túlerővel szemben. A nagy armadát az angolok nem lettek volna képesek felmorzsolni, ha az időjárás nem lett volna egész nyáron kifejezetten viharos. Ugyan több csatában harcoltak hősiesen, és rengeteg áldozatot szedtek és tették részben harcképtelenné a spanyol flottát, a spanyolok vereségének igazi oka mégis a folyamatos vihar volt. A viharban kevésbé tudtak védekezni az angol gyújtóhajókkal szemben, és fokozatosan mentek tönkre gályáik. Továbbá a szél a spanyol flottát egészen skóciáig fújta, ahonnan a brit szigetek megkerülésével tudtak csak hazahajózni, mert a La Manche csatornában képtelenek voltak széllel szemben, délnek hajózni. Ez a körút azonban teljesen felmorzsolta az ekkor már harcképtelen flottát. Májusban indultak, októberben érkeztek haza a maradvány csoportok. 30 000 emberből csupán 10 000 tért haza, vég elgyengülésben szenvedve, súlyos betegen.

Keresztény szemmel levonható tanulságok:
Ugyan nem keresztes háború volt, erős vallási színezete miatt mégis nagyban köze van az egyháztörténelemhez, és nagyban támogatta a protenstantizmus erősödését Európában.
Érdekesség, hogy a talán a Bibliához valamivel közelebb álló, védekező harcot vívó angolok emberileg alkalmasabbak voltak, motiváltabbak, és összefogóbbak voltak a látszólag szervezettebb, bár mégis valamelyest széthúzó spanyolokkal szemben. Ez más korban is megfigyelhető, a Bibliához közelebb állók alkalmasabbak az összefogásra, a szervezésre, az önálló, hatékony cselekvésre, és a kreativitásra.
(ugyan harcászati példa, de élen jártak a hadviselésben a Husziták az általuk feltalált szekérvárral, vagy a szintén protenstáns Oliver Cromwell, a muskétás "modern" hadseregével; természetesen nem csak a hadviselésben voltak előnyben a protenstánsok, gondoljunk a protenstáns amerika gyors és látványos felemelkedésére gazdasági téren)
Azonban le kell szögezni, az i-re nem az emberek ügyessége tette fel a pontot, valódi erejük és segítségük az időjáráson keresztül maga Isten volt!

forrás:
http://kptorioldala.blogspot.com/2010/03/spanyol-armada-pusztulasa-ii-resz.html#uds-search-results
http://hu.wikipedia.org/wiki/Spanyol_armada
Ugyan nem a fő gondolathoz tartozik, és van benne pár elég véres snitt, de egy képet ad a körülményekről, és a háborúról:
http://www.youtube.com/watch?v=G0c6LWi9A90&feature=related