"... Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A széles elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál."
Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez; nem, nem; az egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. A fák ágai fel és alá hajladoztak, s így kiáltottunk: "Biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erőkben. " Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé...
Megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. ...A templom körüli térséget mindenfajta fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette a teret..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése