Új parancsolat

"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (János 13,34-35)

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések 3,20)

Ezen igék alapján nekem olyan gondolatom van, hogy Jézus az ajtó előtt áll, és csak arra vár, hogy megnyissák Neki. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy arról ismerik meg őket, hogy a tanítványai, ha egymást szeretni fogják, úgy, ahogy Jézus is szerette őket. Ezek szerint akkor vagyunk valósággal Jézus tanítványai, ha szeretjük egymást úgy, ahogy Jézus szeret minket. Tehát ha meg van a szeretetközösség, akkor betölthetjük azt, hogy valósággal Jézus tanítványai vagyunk. Nem lehet, hogy ez nyitná meg az ajtót?

A laodiceabeliekhez írt levélben azt írja, hogy vegyünk Tőle tűzben megpróbálta aranyat, fehér ruhákat és szemgyógyító írt. A tűzben megpróbált arany a gyakorlatban kipróbált elmélet - így lesznek hitből való cselekedeteink, ami a valódi értéket jelenti. A fehér ruhákról Jelenések 7,14-ben ezt írja a 144000-rel kapcsolatban, akik az utolsó időben Isten mellett megmaradt nép: "...Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Ezek szerint megfehérített ruhákhoz úgy juthatunk, ha Jézus keresztáldozata által megtisztul a jellemünk. A vakság pedig az lehet, hogy nem látjuk a körülöttünk lévő valóságot, hanem a saját világunkba burkolózva élünk.
Tehát szemléletmódváltásra van szükségünk, gyakorlatban kipróbált hitre van szükségünk, és arra van szükségünk, hogy feltekintsünk Jézusra a kereszten, aki meghalt értünk. Felteszem azt a kérdést, hogy igazi szeretetközösség nélkül ezt meg lehet valósítani?

Érdekes, ahogy azt írja, hogy "új parancsolatot adok néktek". De olyan értelemben, hogy a gyakorlatból szinte ez már elfelejtődött, valóban új parancsolat: úgy szeressük egymást, ahogy Jézus szeret minket. A szeretet pedig felületesen nem működik, tehát szükséges, hogy törődjünk egymással és odafigyeljünk egymásra. Azt én kevésnek érzem, ha köszönünk és mosolygunk egymásra, de igazából nem ismerjük a másikat, és nem teszünk érte, hogy megismerjük. Távolságtartó szeretet nem létezik.
Ennek a helyzetnek egyik nagy oka az lehet, hogy annyira fel van pörögve körülöttünk a világ, és nincs idő szinte semmire, egymásra is alig akad. Olyan ez, mint ha egy háborgó tengeren kéne egy csónakkal átjutnunk. Imádkoznunk kell, hogy Isten segítsen ebben minket! Ha apránként fejlődünk ebben fokozatosan, és ez a fejlődés kitartó, az már szinte siker, és csak türelemre van szükség a megvalósuláshoz.
Azt érzem, hogy Jézusra tekinteni, a hitünk szerint cselekedni és a gondolkodásmódunkon változtatni, ezek nem rendkívüli dolgok. Ha nem magunktól akarjuk ezt tenni, hanem Isten segítségével, akkor ez mind megvalósítható. Magunktól nem, felesleges is erőlködnünk. De Isten segítségével lehetséges:
"Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11,29-30)
(Az Ő terhe könnyű. Amit mi helyezünk magunkra, az már kevésbé.)

Van egy olyan észrevételem is, hogy Jézusnak 12 tanítványa volt. Felteszem azt a kérdést, hogy rengeteg emberre egyszerre oda lehet figyelni? Nem biztos, hogy az a jó út, ha néhány vezető alá akarunk tömörülni. Istent követni a legegyszerűbb módon is lehet. "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18,20) (Persze nem klikkesedésre gondolok, hanem arra, hogy a szeretetközösségben egymásra való odafigyelés szükséges, és egyszerre sok felé figyelni csak úgy tudunk, hogy a figyelem minőségének a rovására megy.)

Én úgy látom, hogy a szeretetközösség lehet az alapja, hogy elindulhasson valami a jó irányba. Ha egymás felé (akiket látunk) nincs meg az igaz szeretet, hogyan lehet meg Isten felé (akit nem látunk)? (1 János 4,20) Ha elkezdünk olyan szeretetközösséggé válni, amit Jézus vár tőlünk, talán ez által megnyílhat az ajtó.

Nem tudom, mennyire látom jól, de ezek a gondolataim voltak most.