Átadni magamat Istennek

Most reggel Róma 7. és 8. fejezetét olvasva, azt hiszem, rájöttem, mit jelent átadni magamat Istennek.
Létezik ugye a törvény (Isten törvénye). De létezik egy másik törvény is (bűn törvénye) a tagjainkba írva. Ez a kettő viaskodik egymás ellen... Azt értettem meg, hogy a bűn törvénye az, hogy az emberben kialakultak bizonyos idegpályák, és ezek szerint működik - ezeknek a pályáknak nem mindegyike jó. Tehát életünk folyamán kialakulnak szokások bennünk, és ezek egyfajta törvénnyé válnak bennünk. Megszoktuk, csináljuk. Ezeket nem olyan könnyű befolyásolni. Már kialakult szokásokat nem olyan egyszerű megváltoztatni. Törvényként uralkodnak bennünk.
Isten törvénye megmutatja nekünk, hogy milyennek kellene lennünk, hogyan kéne működnünk. Maga a törvény erőtelen önmagában. Pusztán, hogy tudjuk, hogy mi lenne a jó, ez az információ nem lesz képes arra, hogy a kialakult idegpályák megváltozzanak bennünk. A törvény megmutatja, nyilvánvalóvá teszi a bennünk uralkodó bűn törvényét. De ahhoz, hogy meg tudjunk változni, kevés azt önmagunktól nagyon akarni. Ez egyrészről jó, mert a jó szokások is rendelkezhetnek bennünk egyfajta stabilitással. Viszont a rossz szokásaink megváltoztatásához Istenre van szükségünk.
Átadni magamat Istennek azt jelenti, hogy egy bizonyos élethelyzetben, amikor Isten törvénye által felismertem valamiről, hogy máshogy kellene cselekednem, ebben az élethelyzetben nem adom át magamat a testemben uralkodó kialakult szokásnak, nem törődöm bele, hogy a kialakult idegpályáim végig fussanak, hanem rá bízom magamat Istenre, átadom neki a bennem lefutó folyamatokat, hogy Ő befolyásolja ezeket, és amiket én magam nem tudok egyik mederből a másikba terelni, azt Ő átterelje bennem, és így ne az játszódjon le bennem, ami a testemben uralkodó törvény szerint lejátszódna, hanem engedem, hogy ezt Isten befolyásolja bennem. Megállok a cselekvésben, a cselekvés véghezvitelében, és Istenre bízom, hogy azt átalakítsa. Lemondok az eredményről, az eredmény kifutásának ismeretéről, bízok Istenben, hagyom, hogy számomra ismeretlen utakra navigáljon, és nem aggódok, mert tudom, hogy Istenben jobban bízhatok, mint saját magamban, Ő nem akar semmi jót megvonni tőlem, hanem a legjobbat szeretné adni számomra.