A legszebb ajándék

Emlékeim szerint erről a filmről még nem írtam. Ha pihentetően, de tartalmasan szeretnétek tölteni egy estét, érdemes megnézni, még a youtube-on is fent van.

Miről is szól a keresztény élet? Van egy nagyapa, aki olajmágnásként csaknem a világ ura volt. Halálához közeledve végrendeletében semmit sem mer gyerekeire/unokáira hagyni, kivéve az egyikre, akiben még lát némi esélyt.  A hagyatékot kezelő jogászára bízza unokáját, aki mindenféle különös próbán keresztül vezetgetve, eleinte gyötrelmes, aztán később megédesülő ajándékokkal halmozza el a rakoncátlankodó fiatalembert.
Ajándékként adja neki a munka örömét, az emberi kapcsolatokat, a tudás örömét, a pénz értékelésének örömét, a mosolyt, stb.

Ez az egyébként jó értelemben véve könnyed és szórakoztató film nagyban elgondolkodtatja az embert arról, hogy mennyi különös, és értékes öröm van ebben az életben, továbbá hogy milyen módszerekkel, milyen utakon próbálja Isten terelgetni az igazán boldog élet felé a sokszor rakoncátlan, tiszteletlen embert.
(a beágyazott videó csak a blogspot-on jelenik meg)

Az Isten, aki énekel

Tavaly évközben elgondolkoztam azon, hogy vajon Isten, aki a dallamok megannyi változatával és gazdagságával ajándékozott meg bennünket, szokott-e énekelni? Arról sokat olvastam és hallottam, hogy létezik angyali kórus, akiknek elképzelni sem tudjuk énekük szépségét. De vajon maga az Isten énekel-e? Az akkor gyönyörűségében mindent felülmúló, tökéletes ének lehet. Ennek a kérdésnek a megválaszolása egyre fontosabbnak tűnt nekem, mert sokat változtat az istenképemen. Kérdezgettem sok embert, de biztos választ senki sem tudott adni, csak sejtéseket és találgatásokat.

Egy ideig még foglalkoztatott a kérdés, de lassan elfelejtkeztem róla. Egyik nap azonban olvastam egy könyvet, amiben volt egy bibliai vers részlet. Valamiért ennek az egynek utána szerettem volna nézni a Bibliában, hogyan szól az egész vers, mert még sosem olvastam. Isten válasza a kérdésemre a következő volt:

„Az Úr a te Istened közötted van, erős Ő, megtart, örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

(Sofóniás 3:17)

/Ha ismertek még a Bibliában olyan helyet, ahol Istenről ír, aki énekel, írjátok le, mert arra nagyon kíváncsi lennék /

Együttmunkálkodás

 A Lélek segít, hogy mennyei jellemet fejlesszünk ki 

  „"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk." (Dán 3:17-18)
  
  Mialatt ezek az ifjak üdvösségüket munkálták, Isten munkálta bennük az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Ebben áll a siker minden feltétele. Nekünk is el kell végeznünk a munkának reánk kiszabott részét, hogy Isten kegyelmében részesülhessünk. Az Úr nem szándékozik helyettünk elvégezni sem az akarást, sem a véghezvitelt. Az Ő kegyelmét azért nyerjük, hogy munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, de sohasem azért, hogy a mi törekvéseinket helyettesítse. Lelkünknek fel kell serkennie a vele való együttműködésre. Az Ő Szentlelke működik bennünk, hogy munkálhassuk a saját üdvösségünket. Ez az a gyakorlati lecke, melyre a Szentlélek meg akar bennünket tanítani.  

"Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, 

mind a munkálást jó kedvéből." (Fil 2:13)

  Az Úr együttműködik azokkal, akik komolyan törekszenek arra, hogy Őt szolgálják, mint ahogy együttműködött Dániellel és három társával. A nemes lelki tulajdonságok, valamint a magas erkölcsi színvonalon álló jellem semmi esetre sem a véletlen eredménye. Az alkalmakat Isten adja; a siker azok felhasználásától függ. A Gondviselés nyújtotta lehetőségeket nyomban fel kell ismernünk és buzgón ki kell használnunk. Sokan lehetnének kiváló emberek, ha - miként Dániel - Isten kegyelmében bízva győzelmet aratnának és Istentől kérnének erőt és alkalmasságot munkájuk elvégzéséhez.
  Arra szólítlak fel benneteket, ifjú barátaim, hogy legyetek hűek.  

Minden munkátokat végezzétek teljes szívetekből! Sohase utánozzátok a hanyagokat, akik csak félszívvel szolgálnak! Többször ismételt cselekedetek szokássá válnak, a szokás pedig kialakítja a jellemet. Az élet apróbb kötelességeit teljesítsétek türelmesen! Mindaddig, amíg kisebb kötelességek teljesítésénél alábecsülitek a hűség fontosságát, addig jellemetek alakulása nem kielégítő. A Mindenható szemében valamennyi kötelesség fontos. Az Úr mondta: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az." (Lk 16:10)  

Az igazi keresztények életében nem léteznek lényegtelen dolgok. 

(Messages to Young People, 147-148. oldal)”

Magáért beszél: https://www.youtube.com/watch?v=cMW6kp-2tnQ&feature=player_embedded#!

Einstein és Michelangelo után Pascal

Blaise Pascal művét, a Gondolatokat olvastam nemrégiben, ezekből szeretnék néhányat megosztani veletek, amik engem megragadtak:

„Minél értelmesebb valaki, annál több egyéni jelleget fedez fel az emberekben. Az átlagember nem lát közöttük különbséget.“ (7. töredék)
„Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról.“ (44. töredék)
„Ha a szenvedély valamit tenni késztet bennünket, megfeledkezünk kötelességünkről; például ha tetszik egy könyv, akkor is olvassuk, ha mást kellene csinálnunk. De hogy eszünkbe jusson a kötelesség, határozzuk el valami olyasminek az elvégzését, amit utálunk; s amikor azzal mentegetőzünk, hogy más dolgunk van, rögtön eszünkbe jut a kötelességünk.“ (104. töredék)
„Ateisták – Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb, megszületni, vagy feltámadni, az-e hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat nehéznek tartjuk: paraszti észjárás!“ (222. töredék)
„Nagyon jól el tudok képzelni egy kéz, láb, fej nélküli embert (hiszen csupán a tapasztalat tanít rá bennünket, hogy a fej fontosabb, mint a láb). De gondolkodás nélkülit nem tudok elképzelni: az kő, vagy állat lenne.“ (339. töredék)
„Minden bennünket sújtó, torkunkat szorongató nyomorúságunk ellenére is van bennünk valami elfojthatatlan ösztön, amely felemel bennünket." (411. töredék)
„Az ember oly szükségszerűen balga, hogy az is balgaság lenne, csak éppen másként, ha valaki nem lenne az.“ (414. töredék)
„A természetben található tökéletességek azt bizonyítják, hogy a természet Isten képe, míg a hiányosságok annak bizonyságai, hogy csupán a képe és nem maga Isten.“ (580.töredék)
„Az államok elpusztulnának, ha nem idomítanák gyakran törvényeiket a parancsoló szükséghez. Ezt azonban sohasem tűrte el ez a vallás, nem élt ezzel a módszerrel. Márpedig vagy ilyen megalkuvásokra, vagy csodákra van szükség. Nem szokatlan, ha valaki azáltal marad fenn, hogy meghajlik, de ez tulajdonképpen nem jelent megmaradást; s ráadásul teljes pusztulás a vége: egyetlen állam sincs, amely megélt ezer évet. De az, hogy ez a vallás (a keresztény vallás) mindenkor fenn tudott maradni, anélkül, hogy valaha is meghajolt volna, Isten kezére utal.“ (614. töredék)
„A próféták jövendöltek, de őket nem jövendölték meg előre. A szenteket megjövendölték, de ők nem jövendöltek. Jézus Krisztus megjövendölt és jövendölő.“ (739. töredék)
„Jézus Krisztus felé tekint mind a két szövetség, az Ószövetség várakozása tárgyát, az Újszövetség mintaképét, a kettő együtt középpontját látja benne.“ (740. töredék)
„A csodák nem a megtérítésre, hanem az ítéletre szolgálnak.“ (825. töredék)
„Különbség a lelkiismeret nyugalma és bizonyossága között. Bizonyossággal semmi más nem kezeskedik, csak az igazság. Semmi sem nyújt nyugalmat, csupán az igazság őszinte keresése.“  (908. töredék)

Michelangelo másik oldala

SZERETLEK, DE NEM...

Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem , mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.

 Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert

 imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is őt nézem, ki ok és okozat -

nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.

 

Michelangelo utolsó imája

Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.

Az igazak ösvénye ...

 

„A felfelé vezető út rögös és meredek … útközben számos akadállyal kell megküzdeni. Dolgoznunk kell akkor, amikor fáradtan vágyunk már nyugalom után, harcolnunk, amikor erőnk elfogyott, bíznunk, amikor reményünk szertefoszlott … De az életnek ezen a meredek útján mégis fellelhetők az öröm forrásai … 

Minden egyes felfelé vezető lépésnél … újabb sugarakat vetít az előre igyekvők ösvényére a láthatatlan Isten …”

                             „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága,
                mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
                                                          (Péld. 4:18)