" A Szentírásban Jézus gyakori intése és kérése, legyünk olyanok, mint a gyermekek. Mit jelent ez?- Először is bizalmat. A felnőttség ( s újabban a modern kor) kísértése, a világ képtelenségének érzése: a gyermek számára nem létezik. Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben. (...) Másodszor azt jelenti, hogy nyitottan kell élnünk. Nincs kitől és nincs miért félnünk. Rettenetes, hogy ezt gyermekkorunkban mindannyian tudjuk, s később szinte kivétel nélkül elfelejtjük. Pedig milyen árat fizetünk a lakatért, amellyel örök rabságra ítéljük magunkat! Felnőttséget nevezzük a zárat, amellyel elzárjuk magunkat a világ, s a többi ember elől- s talán Isten elől is? Milyen leszűkülést jelent a felnőttség a gyermekkor tárva-nyitva álló világával szemben, mit átjár a mindenség huzata.
Az 'evangéliumi gyermekség' a pillanat megszentelése, örökös jelen, mely földi előképe a mennyei örökkévalóságnak. A 'felnőttek' általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. (...) Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni.
Az ' evangéliumi gyermekség' önzetlenséget jelent. Egy gyermek ' csupa fül és csupa szem'. Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.(...)
De lehet-e felnőttként gyermeknek lennünk? (...) Nyilvánvaló, hogy Jézus nem erre gondol. A gyermekség természetes, állapotbeli jó, felnőttként gyermeknek lenni.(...) több is, mint 'puszta gyermekség'. Lélekben kell azzá lennünk... S míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük. A gyermekkor állapotunk, a 'lelki gyermekség' tulajdonunk, örökre szóló birtokunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése